Kedves Olvasók!

A mai blogbejegyzésben a Félmúlt c. verset elemezzük tovább!

A „sütő hold” kifejezés a Harbach 1944 című verset idézi meg, a nappal és az éjszaka metaforikus terhelhetősége azonban, amelyre többek között a Harbach 1944 adott okot, a Félmúlt című versben vonódik vissza. Az éjszakát már nem lehet egyértelműen a borzalmak idejének, a nappalt pedig a borzalmak végeszakadtával azonosítani, a két napszak együttes jelenléte, összekeveredése figyelhető meg: a sütő hold és villámló (fekete!) nap egyszerre van jelen a versben.

Ezáltal a „jó” és a „rossz” erkölcsi kategóriáinak érvénytelenítése, e fogalmak elhelyezhetetlenségének tapasztalata is megszólal a versben.

      °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

A bűntudat csöndjének tettenéréséhez a versben megjelenő szubjektumot kell megvizsgálni. A mágneses vihar az a közeg, amelyben a vers szubjektumának meg kell határoznia, össze kell rendeznie magát, amelyben el kell számolnia magával. Erre az elszámolásra utal a versben a tükör jelenléte. A jelölő változását ez esetben is tetten érhetjük: a mágneses vihar először fényes csenddé alakul, majd a tükör képében konkretizálódik. A „fényes csend” kifejezés utalhatna a transzcendencia jelenlétére, de a villámló nap fényeként is értelmeződhet, pozitív közegként való értelmezését a tükörhöz kapcsolódó negatív képzetek (üvegkoporsó) is ellehetetlenítik. A tükör szerepe kettős, egyrészről a megkettőződés által a személyiség integritásának elvesztését, az önazonosság megszűnését közvetítheti, másrészről a lelkiismerettel való elszámolást, a bűntudat érzését is magában foglalja.

Mivel a villámló fekete nap, mágneses vihar által keltett kozmikus zavarral áll szemben a fésülködés mint rendalkotási tevékenység, ezért a versben a rendalkotásnak és megértési kísérletnek az abszurditása és lehetetlensége hangsúlyozódik.   A rendalkotás lehetetlenségét, befejezhetetlenségét nyelvtani eszközökkel közvetíti a vers: a „fésülködöl” ige folyamatos aspektusban áll, és háromszor megismételve szerepel. A vers fontos mozzanata, hogy a szubjektum tükörképére, az üvegkoporsóhoz hasonlított tükörbe zártságára fókuszál, ezáltal emeli ki a szubjektum élőhalott voltát, kreatúraszerűségét.

          ----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tagadhatatlan, hogy Pilinszky vizsgált ciklusában a metaforikus versnyelv teljes felszámolását nem végzi el, s hogy kötött formában írott versei nagyrészt elmesélhető történettel rendelkeznek. De a háromféle viszonyulási mód vizsgálata annak bebizonyítását kívánta szolgálni, hogy Pilinszkynek az ötvenes években írott versei már számolnak a holokauszt kifejezésének (nyelvi) problémáival, s eltérő stratégiákat alakítanak ki az autentikus megszólalásmód érdekében. Azonban a ciklus egésze nem értelmezhető problémamentesen a holokauszt felől, a holokausztra emlékező versek nagy száma mellett olyan darabokkal is találkozhatunk, amelyek elsősorban nem a holokauszt-diskurzus felől hozzáférhetőek.

Ide tartoznak a Novemberi elízium, Négysoros, Egy arckép alá, Agonia christiana című versek.

A Nagyvárosi ikonoktól terjedő pályaszakaszt vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Pilinszky vallásszemléletében beállt változás a holokauszttal kapcsolatba hozható versekre is hatással volt, problémátlanabbá vált bennük a holokauszt és a vallás kapcsolata, valamint eltávolodtak az áldozatokra való megemlékezéstől, elvontabb problémákat feszegettek. Itt kell említést tennünk Pilinszky KZ-oratóriumáról (1964, 1970) és a holokausztot tematizáló Ars poetica helyett (1970) című esszéjéről. Ugyan ezen szövegek Pilinszky holokauszt értelmezésének egésze szempontjából fontos művek, de az Egy KZ-láger falára című ciklus újraolvasása szempontjából nem kulcsfontosságúak. A Végkifejlet és a Kráter egyes versei azonban ismét szembenéznek a holokauszt esztétikai problémáival. A Költemény és az Auschwitz című verseket emelhetjük ki, amelyek az Egy KZ-láger falára című ciklus holokauszt verseinek harmadik csoportjával mutatnak rokonságot, de nyelvi megoldásaik radikálisságukat tekintve messze meghaladják azokat. Pilinszkynek e két vers esetében sikerült a holokauszt ábrázolásának esztétikai problémáit továbbgondolnia.

Forrás: http://arkadiafolyoirat.hu/index.php/2-a-holokauszt-tema-az-irodalomban/118-halalos-csond-a-magja-pilinszky-janos-egy-kz-lager-falara-cimu-ciklusanak-holokauszt-versei

További szép hétvégét kívánok! Vigyázzatok magatokra!

- Fruzsi