Kedves Olvasók!
Határozói szerkezetek parcializációja
A parcializáció elválasztást, elkülönítést jelent olyan szerkezeti helyzetben, ahol a természetes nyelvhasználat beszédszituációja és a racionális mondattagolás ezt nem indokolja. A parcializáció mindig a költői szemlélet indulati, gondolati hangsúlyait jelöli a költői nyelvben. A határozói szerkezetek parcializációja több grammatikai alakzatot hoz létre Pilinszky János költői nyelvében. Elsőként az összetett mondatokban vagy összetett mondatokként viselkedő többszörösen bővített mondatokban bekövetkező parcializációt értelmezem, amely szintaktikailag hiánytalan szerkezetű elliptikus nominális mondatokat hoz létre:
És egyedül a feneketlen ágyban. /---/
És egyedül a párnáim között. /---/
Magam vagyok az örökös magányban.
Akár a víz. Akár az anyaföld.
(Egy arckép alá)
A mód-, illetve állapothatározói, valamint a hasonlító határozói szerkezetek önálló elliptikus versmondatokká való elkülönítése sajátos emocionális tagolású versmondatokat eredményezett. Az első két önállósított mód-, illetve állapothatározói szerkezet szintaktikailag hiánytalan mondatnak tekinthető, minthogy az alany-állítmányi predikáció egyértelműsíthető a harmadik, mondattanilag hiánytalan versmondat alapján. Ugyanígy rekonstruálhatók a hasonlító határozói szerkezetek is szintaktikailag hiánytalan szerkezetű versmondatokként. Az egyszerű bővített mondatok racionálisan, grammatikailag nem indokolt helyen való feldarabolása, egyes határozói szerkezetek parcializációja eredményezi a grammatikai alakzatot, amely szintaktikailag rekonstruálható elliptikus versmondatokat, illetve mondatértékűnek tekinthető szerkezeteket hoz létre.
Találkoztunk. Találkozunk.
Egy trafikban. Egy árverésen.
(Kráter)
Az igei állítmányok és a helyhatározói bővítmények ponttal elkülönítettek, akárha elliptikus versmondatok lennének.
Gondoljanak a rózsakertre,
vagy még inkább egyetlen rózsatőre, /---/
egyetlen egy rózsára, uraim. /---/
(Sztávrogin elköszön)
Az elliptikus határozói szerkezetek mellől, előre ható ellipszisként, hiányzik az igei állítmány, illetve az csendes lexikai elemként van jelen, beazonosítható az első tagmondatból, azaz a bázismondatból. Ez a szerkesztésmód a redundancia megszüntetése miatt iktatja ki az igei állítmány megismétlését, miközben nagyobb hangsúlynyomatékot, fókuszált helyzetet biztosít a határozói szerkezetek expresszív hírértékű főneveinek. A természetes nyelvhasználatban is lehetséges grammatikai alakzat ez felsorolás esetén, mely itt a rész-egész hyponimikus szemantikai relációját építi ki, hangsúlyszerkezetében a rész, illetve az egyes, az egyedi értéket nyomatékosítva, mint abszolút értéket.
Anya, anya
ebben a sivatagban, /---/
miért hagytál itt, ebben a sivatagban?
(Mégis nehéz)
A bázis kérdő mondat az elliptikus határozói szerkezetet szó szerint megismétli magas negatív hírértéke miatt, fokozva ezt a magas negatív hírértéket, feszültségértéket. Az elliptikus határozói szerkezet azonban közvetlenül kötődik a főnévi megszólításhoz, vesszővel sincs tőle elválasztva, szintaktikai struktúra is rendelhető hozzá, amikor is a főnévi megszólítás a rekonstruált mondat alanya lehet, s a hiányos mondat létigével kiegészíthető. A határozói szerkezetek elkülönítése helyett egy határozószó kiemelése, elkülönítése és ismétlése következik be a Visszafele című versben, ahol az ismétlődő határozószó tagolatlan mondat értékűvé lesz.
Visszafele, visszafele: /---/
a nyirfaerdő lángban áll,
Visszafele, visszafele: /---/
közeledünk, távolodunk,
Visszafele, visszafele: /---/ a legszebb minden teremtmény között
A visszafele határozószó szervezetlen nyelvi elemként ismétlődik, az őt követő tagmondatokhoz grammatikailag nem kötődik, ezt az izolált helyzetét mutatja a kettőspont is. Az elkülönített és ismételt határozószó fókuszált hangsúlyhelyzetbe került, és tagolatlan mondatértékű szervezetlen nyelvi elemként jelentésvonatkozásainak a nyitottságával hat.
Tárgyi szerkezetek felsorolása, parcializációja
Pilinszky János költői nyelvében fontos grammatikai alakzat a kiemelt tárgyi szerkezet, mely ponttal vagy vesszővel elkülönítetten hiányos mondat értékűen jut jelentéshez. Ezt látjuk a Francia fogoly című híres versében, ahol a hiányos tárgyi szerkezetekből építkező versszakokban a hiányos tárgyi szerkezetek pontosan kiegészíthetők a „Csak azt feledném, azt a franciát”, illetőleg az „Azt feledném egyszer” állító mondatokkal. Pilinszky nem építkezik 19. századi vagy 20. század eleji költőként, nem ismétli a külön szemantikai hangsúllyal ellátott „azt feledném” állítást, hanem hiányával komponál. A feledhetetlen élményt feledni nem akaró költői én így tudhat szenvedélyes lenni, így tudja láttatni a francia foglyot a falás fölfokozott pillanataiban, az emésztés gyönyörében, tehát túl a láthatón, sorakoztatva a kifejtett tárgyi szerkezeteket:
Csak azt a testet, reszkető lapockát, /---/
a csupa bőr és csupa csont kezet, /---/
a tenyerét, mely úgy tapadt a szájra /---/
és úgy adott, hogy maga is evett!
Az egymás ellen keserülő szervek
reménytelen és dühödt szégyenét /---/
Pilinszky János költői nyelvében 15 szemléletes tárgyi szerkezet parcializációját figyelhetjük meg, s a grammatikai alakzat jellemzője, hogy a tárgyi szerkezet mellől hiányzó alany és állítmány minden esetben 38 pontosan kiegészíthető a bázismondatként viselkedő tagmondatból vagy önálló versmondatból.
Valójában két szó, mit ismerek, a bűn és imádság két szavát. /---/ (Az ember itt)
A bázismondatként viselkedő hiánytalan tagmondat majdnem minden alkalommal megelőzi az elliptikus tárgyi szerkezetet. Egy alkalommal a halmozott elliptikus tárgyi szerkezetek előrevetését figyelhetjük meg az összetett versmondatban a tárgyi szerkezetek elkülönítésekor:
Ne a lélekzetvételt. A zihálást. /---/ /---/
Ne a nászasztalt. A lehulló /---/
maradékot, hideget, árnyakat. /---/
Ne a mozdulatot. A kapkodást. /---/ /---/
A kampó csöndjét, azt jegyezd.
(Intelem)
A bázismondatként érvényesülő utolsó versmondat egyes szám második személyű jegyezd igei állítmánya vonatkozhat a halmozott tárgyi szerkezetekre. Ennek ellenére a tárgyraggal ellátott főnevek és tárgyi szerkezetek parcializációja bizonyos fokú szervetlenség jegyeit viseli magán, bizonyos fokú agrammatikusságot, minthogy a természetes nyelvhasználat ezt a szerkesztést csupán megengedi, de nem alkalmazza. A tárgyi szerkezetek parcializációja a versszakban szervezőelvvé lett, s a szervetlenségnek mondott jegyek a tagadó alakú és az állító alakú tárgyraggal ellátott főnevek mechanikus egymás mellé helyezéséből következnek. Ezt a mechanikus ritmust követi és erősíti az utolsó hiánytalan versmondat szerkesztése, az előrevetett és az igei állítmánytól vesszővel elválasztott tárgyi szerkezet, illetve az igei állítmánynak lezáró helyzetben, izoláltan, emelkedő hangsúllyal való elhelyezése.
Hasonlító mellékmondatok parcializációja
Magam vagyok az örökös magányban.
Akár a víz. Akár az anyaföld.
(Egy arckép alá)
A fokhatározói értékű szerkezetek hasonlító mellékmondat jelleggel, ponttal történő elkülönítése szintaktikailag hiányos szerkezetet jelent. A részállítások izolálódnak, a hasonlítás ténye kap hangsúlynyomatékot s a hasonlító főnevek, melyeknek növekszik jelentésvonatkozásuk és feszültségértékük. Ezzel szemben az Örökmozgó című versben a hasonlító mellékmondatok felsorolása és parcializációja a verssorokra tördeléssel a módhatározói értékű hasonlító tagmondat visszafejlesztését eredményezi, mondatrésszé, hasonlító határozóvá alakul:
A világbank elektromos szívében
az örökmozgó föl-lejár,
mint egy tükör,
mint egy koporsó,
mozgókép, vitrin, üveghintó, /---/
akár egy óriási mécses, holtfáradt, óriás kísértet. /---/
A halmozásban a „mint” és az „akár” kötőszók több hasonlító főnévhez kapcsolódnak, ami a hasonlítás szervetlenségét, formalitását eredményezi. A hasonlító főnevek választékosságában a megnevezett fogalmak hangalakja és jelentése hangsúlyozódik, s mint ilyenek utalnak vissza a hasonlított főnévre, a rendkívül választékos, ugyanakkor pontosan nem definiált jelentésű fogalomra. A hasonlítás szervetlensége, formalitása s a felsorolás, a halmozás ténye a hasonlító határozó értékű főnevek külön-külön történő kiemelését, fókuszálását valósítja meg.
Hiányos metaforikus hasonlító mellékmondatok
A hiányos szerkesztésmód a leggyakoribb Pilinszky János költői nyelvében a hasonlító mellékmondatok között. A mint és az akár kötőszókkal történő főnévi hasonlításkor, amikor legtöbbször különböző tulajdonságok összehasonlításáról van szó, a hasonlító mellékmondatból hiányzó igei állítmány sokszor csak szervetlenül, formális rávonatkoztatással kötődik az alanyi helyzetű hasonlító főnévhez vagy főnévi szerkezethez. Ezek a metaforikus hasonlatok retorikai alakzatai, melyek grammatikai alakzatokként, véleményem szerint, mint kötőszós hasonlító szerkezetek írhatók le.
a halom párna fölmered,
mint néma hasábokból rakott máglya.” /---/
(Mondom neked)
40 „Légy vakmerő, ítélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát! /---/
(Tilos csillagon)
A metaforikus hasonlatok retorikai alakzatai olyan grammatikai alakzatok, amelyekben a hasonlított főmondat igei állítmánya csak metaforikus értelemmel vonatkozhat, esetleg már a főmondat főnévi alanyára is, ám mindenképpen a hasonlító szerkezetek főnévi alanyára. A metaforikus hasonlat elemzése megmutathatja azokat a jelentésvonatkozásokat, amelyek a hasonlítás értelmét biztosítják. A grammatikai alakzat szintaktikai és szemantikai elemzése azonban kisebb vagy nagyobb méretű szervetlenséget mutat ki. Az első példamondatban a hasonlító szerkezet módhatározói jelentésű, hasonlító határozói szerkezetként érvényesül, melynek alanyi helyzetű főnevére (máglya) a főmondat igei állítmánya (fölmered – mereven magasba nyúlik) csak metaforikus értelemmel vonatkozhat. Más esetekben a metaforikus önkényesség olyan nagyfokú nemcsak a hasonlított és a hasonlító szerkezetek között, hanem a hasonlító szerkezetek lexikai elemei között is, hogy ezt az önkényességet, szervetlenséget kell elemezni a jelentésvonatkozások kapcsolatrendszere helyett. A metaforikus hasonlat grammatikai alakzatában ez esetben formális viszonyítás áll fenn, a tertium comparationis szemantikai jegyei kifejezetlenek, illetőleg a tertium comparationis nem mutatható ki. Tizenkét esetben a hasonlító mellékmondat, illetőleg a hasonlító nominális szerkezet a főmondat elé kerül, ez a mondatszerkesztés Pilinszky János költői nyelvében tehát a legtermészetesebb. A hasonlító mellékmondatoknak ez az előrevetettsége még szembetűnőbbé teszi hiányosságukat. Az állítmány nélküli hasonlító mellékmondat nem értelmezhető állításként, illetve hiányosan kifejtett állításnak csak utólag, a főmondat ismeretében minősül. Hat idetartozó grammatikai alakzat metaforikus hasonlat, melyekben a tertium comparationis szemantikai jegyeinek a kifejezettsége különböző.
mint kiéheztetett botok, /---/
a rengeteg megéled.”
(Bűn)
„Mint kőedényen a piros máz, /---/
úgy ég rajtam a csorgó, folto
s és közös veríték.
(Kőedény)
Az első példamondatban a tertium comparationis szemantikai jegyei kifejezettek, a második példamondatban a tertium comparationis, a hasonlíthatóság alapját képező közös tulajdonságjegy megtalálható, a nemhasonló tulajdonságjegyek azonban dominálnak.
A versmondatokból hiányzik a főnévi alany
Egy grammatikai alakzat, amely a természetes nyelvhasználatban is ismert, amikor az elliptikus versmondatokban a hiányzó főnévi alany kiegészíthető az előző vagy a következő versmondatból; a főnévi alany csendes lexikai elemként jelen van, vagy pedig személyes névmási alannyal helyettesíthető.
Egy magányos farkas jött le a faluba.
Reszket előtted.”/---/
(Január)
Pilinszky János költői nyelvében, ritkábban ugyan, de az elliptikus versmondat lehet előrevetett is, amikor a hiányzó főnévi alany esetleg nem is a közvetlenül rákövetkező hiánytalan versmondatból egészíthető ki:
Lerombol és megörökít. /---/
Lerombol és megörökít a júniusi délután.
(Nagyvárosi ikonok)
Az idézett grammatikai alakzat sajátossága, hogy a hiánytalan versmondat, mely bázismondatnak is tekinthető, az elliptikus versmondatot főnévi alanyi szerkezettel kiegészítve megismétli. Az elliptikus versmondat a grammatikussága szemantikailag így teljes mértékben megszüntetett. Ez a szerkesztésmód valószínűleg csak a költői szövegben lehetséges, a szubjektív költői fogalmazás teszi lehetővé a tömörítés és az ismétlés patetikus költői hangsúlyai érdekében. Egy másik grammatikai alakzat, amikor a hiányos versmondatokban a hiányzó főnévi alany nem egészül ki szövegkörnyezetéből, s a főnévi esetleg névmási alany nem is rekonstruálható:
Úgy érzem, itt van, /---/
egész közel.
(KZ – oratórium)
Forrás: hid_2011_08_09_03_danyi.pdf (vmmi.org)
Jó hétvégét kívánok minden olvasónknak!
~Viki
