Kedves Olvasók!

Pilinszky János két verse, a De ez se és a Találkozások című vers olyan elliptikus nominális versmondatokból szerveződik, melyekből hiányzik a létige és az ige, ám amelyek szintaktikai struktúrája értelmezhető, az alanyi helyzetben álló főnevekhez hozzárendelhető a létigei állítmány. A versmondatok szemantikai rekonstrukciója a jelen idejű létigét igényli, nem zárja ki azonban a múlt idejű, egyes szám harmadik személyű létige hozzárendelhetőségét se. A szintaktikai szerkezetek tehát egyértelműen e versekben sem határozhatóak meg, ami itt is a vállalt agrammatikusságra utal. A puszta főnévi megnevezésekhez hozzárendelhető ugyan szintaktikai struktúra, esetleg két szintaktikai struktúra is, de ők maguk nem rendelkeznek kiépített szintaktikai struktúrával. A puszta főnévi megnevezés olyan grammatikai alakzat, mely különböző mértékben agrammatikus, s a szintaktikai struktúrában fölépült állítás helyett a főnévi kifejezések expresszív értékével, fonológiai és szemantikai erőterével fejt ki hatást.

Elliptikus nominális mondatok, melyekben a névszói állítmány hiányzik az ismétlés elkerülése végett Mindössze két ilyen grammatikai alakzatot figyeltem meg Pilinszky János költői nyelvében:

„A pokol térélmény. A mennyország is.” /---/ (Terek)

Az ágy közös. A párna nem. /---/ (Életfogytiglan) A névszói állítmány, az első példaszövegben főnév, a második példaszövegben melléknév, mindkét elliptikus versmondatban a természetes nyelvhasználat szabályainak megfelelően marad el. Az elliptikus versmondatok nyelvileg jelölten utalnak a bázismondatokban megnevezett névszói állítmányokra, az is kötőszóval és a nem tagadószóval. Az elliptikus grammatikai alakzat a költői nyelvi közlés redukcióját szolgálja, miközben az alanyi helyzetben levő főnevek külön hangsúly nyomatékhoz jutnak. 

A főnév állítmányi funkcióban van, hiányzik a főnévi vagy névmási alany Az elliptikus grammatikai szerkezetekben a hiányzó alany kiegészíthető személyes névmással vagy főnévi mutató névmással:

„Mert ő a kifosztott kebel. A dajka, aki kívüláll. /---/ Az idegen, ki hazatévedt.” /---/ (Halálod és halálom) „Mise ez. Utolsó áldozás.” /---/ (Január)

Az első példaszövegben a hiányos főmondatokban az ő személyes névmás maradt el. A személyes névmás elhagyásával az állítmányi funkcióban levő főnevek hangsúly nyomatékot kapnak, mondatkezdő helyzetben levő hangsúlyos főnévi megnevezésekké lesznek, s állítmányi szerepük háttérbe kerül. A főnévi megnevezéseknek ezeket a nyomatékos értelmi hangsúlyait erősítik meg az értelmező jelzői mellékmondatok, teljesen párhuzamos szintaktikai szerkezetekként. A második példaszöveg hiányos versmondatában a főnévi mutató névmás maradt el. A hiányos versmondat párhuzamosnak tekinthető az első versmondattal, mely bázismondatként értelmezhető. A főnévi mutató névmás elhagyásával az állítmányi funkcióban levő melléknév és főnév, verslezáró helyzetben, hangsúly nyomatékot kap.

Elliptikus nominális mondatok, melyek esetében egyértelműen eldönthetetlen, hogy a főnév állítmányi vagy alanyi szerepet tölt-e be:

„Szalonnaszag. Muskátliszag.” /---/ /---/ (A hóhér szobája)

Az elliptikus nominális mondatokban a főnevek értelmezhetőek alanyként is, állítmányként is. Az egyetlen főnévből álló elliptikus mondatokhoz két szintaktikai struktúra rendelhető. 1. Szalonnaszag van a hóhér szobájában. (alany) 2. Azt állítom, hogy a hóhér szobájában szalonnaszag van.

Elliptikus nominális kérdő mondatok Az elliptikus nominális kérdő mondatok Pilinszky János költői nyelvében három elliptikus grammatikai alakzatként csoportosíthatók. Az első elliptikus grammatikai alakzatból hiányzik az igei állítmány vagy a lenni segédige az ismétlés elkerülése végett. Ezek az elliptikus kérdő mondatok szintaktikai szerkezetükben teljes hasonlóságot mutatnak a megfelelő elliptikus nem kérdő mondatokkal:

„Látják a bejárati fényben a szőlőlugast? A meszelt padot? /---/ A levelek nyomasztó, viaszos zöld távollétét?” /---/ (Mégis) „Honnét e sok-sok látomás?” /---/ (Impromtu)

Az első példaszövegben az első kérdő versmondat a bázismondat, melyet két kérdőjellel ellátott tárgyi szerkezet követ hiányos kérdő mondatként. A tárgyi szerkezetek parcializációja Pilinszky költői nyelvére jellemző grammatikai alakzat, ám véleményem szerint e kérdőjellel ellátott s elkülönített tárgyi szerkezetek értelmezhetőek elliptikus kérdő mondatokként, minthogy rekonstruálható a pontos szintaktikai struktúrájuk. Ez a szintaktikai struktúra párhuzamos a bázis kérdő mondat szintaktikai struktúrájával. A látják ige ismétlődik a hiányos kérdő tárgyi szerkezetekben, azzal, hogy a második hiányos tárgyi szerkezetben a látják ige szemantikai anomáliát alkot a tárgy raggal ellátott főnév (távollétét) jelentésével. A szemantikai anomália ellenére ehhez a kérdő tárgyi szerkezethez is hozzárendelhető a látják igei állítmány, minthogy a szemantikai anomália már a tárgyi névszói szerkezet főnévi és jelzői elemei között hangsúlyosan tudatosul. A látják igei állítmány elmaradása, azaz hangsúlytalan helyzete e szemantikai anomália visszafogottságát mutatja, az elliptikus kérdő tárgyi szerkezet szemantikai, metaforikus értelmezhetőségét. A második kérdő versmondatban a hiányzó létige a magyar nyelv természetes használatának a szabályai szerint kiegészíthető. Az elliptikus kérdő mondatok második csoportjába a kérdőjellel ellátott puszta főnévi megnevezések tartoznak:

„A mozdulatlan karzatok? /---/ Magányos kézelőd talán?” /---/ (Nagyvárosi ikonok)

A kérdőjellel ellátott főnevek mellől hiányzik az állítmány, a főnévi megnevezésekhez nem rendelhető szintaktikai struktúra, puszta főnévi megnevezésként értelmezhetőek, azzal, hogy jelentésük kiegészül a kérdő vonatkozással, rákérdezettségükkel. A kérdőjellel ellátott puszta főnévi megnevezések sajátos esete, amikor a kontextus lehetővé teszi, hogy szintaktikai struktúrát rendeljünk hozzájuk, azonban egyértelműen eldönthetetlen, hogy a kérdőjellel ellátott főnévi megnevezés alanyi vagy állítmányi funkciót tölthet-e be a hozzárendelt szintaktikai struktúrában:

„Vágóhíd vagy vesztőhely?” (Vesztőhely télen)

Az elliptikus kérdő mondat szövegelőzményei felől értelmezve felfogható állítmányi funkciót betöltő elliptikus nominális kérdő mondatnak is (Ez a hely vágóhíd vagy vesztőhely?), ugyanakkor a kérdő mondat izoláltságából következően a főnévi kifejezések mint fogalommegnevezések lesznek hangsúlyossá. Tudatosítani kell azt is, hogy két kifejezetten expresszív, rendkívül negatív jelentésű, illetve tragikus színhelyet jelölő, erős kifejezésről van szó. Az elliptikus kérdő mondatok harmadik csoportjában az igei állítmány hiánya következtében a kérdőszó az agrammatikusság jegyeit felmutató hiányos szerkezetet alkot a többi lexikai elemmel:

„Hová a váll, mely tündökölt, /---/ nyoma a tündöklésnek?” (Bűn)

Az összetett kérdő mondatban a hiányzó igei állítmány a kérdő versmondat környezetéből sem egészíthető ki egyértelműen. Lehetséges a „tűnik” igével való kiegészítés, ez azonban az alanyi helyzetben levő váll főnévre vonatkoztatottan szemantikai anomáliát alkot, illetve olyan fokú tömörítés a fogalmazásban, mely magyarázatra szorul. Egy beszédszerűbb közlésmód a lenni segédige használatát teszi lehetővé: Hová (lett) a váll… A beszédszerűség szándéka hitelesíti a kérdőszó helyzetének agrammatikusságát is.

Befejezetlen kérdő mondatok Külön grammatikai alakzatnak kell tekinteni Pilinszky János költői nyelvhasználatában a befejezetlen kérdő mondatokat, a névszói szerkezeteket, melyek kérdőjellel ellátottak, s elvben hozzárendelhetőek egy alanyi és állítmányi szintaktikai struktúrához. A Kőfal és ünnepély című versben figyelhetjük meg ezt a jelenséget, melyben a „dadogó” agrammatikusság versszervező erővé lépett fel. A vers négy kérdőjellel ellátott határozói szerkezetből s egy utolsó, hiánytalan kérdő mondatból áll, mely a kérdőjellel ellátott határozói szerkezeteket értelmezi. A kérdőszó és az igei állítmány (Mi történik, mi is történik…) hozzárendelhető a hiányos határozói szerkezetekhez, s ezáltal azok szemantikailag értelmezhetőek lesznek. A befejezetlen kérdő mondatok s az őket kiegészítő hiánytalan kérdő mondat kapcsolata a rendkívül szuggesztív vers kompozicionális megszervezettségét eredményezi. Pilinszky verseiben igen gyakran találunk kérdő mondatokat, s nem ez az egyetlen verse, amely teljes egészében kérdő mondatokból épül fel. Az expresszív, az indulati, a közvetlenül reflexív, vagy a beszédszerű költői nyelvhasználatot minősíti a kérdő mondatok gyakorisága. A beszédszerű nyelvhasználat jellemzi a Háromszínű lobogó című verset, amelynek kompozíciója egy kérdés-felelet struktúrára épül:

„Első szine? /…/ A második? /…/ /---/ S a harmadik? /…/” /---/

A hiányos kérdő mondatok alanya a lobogó színe, mely a második és a harmadik hiányos kérdő mondatból az állítmány mellett szintén hiányzik. Igei állítmányként a lenni segédige rendelhető hozzájuk. A rekonstruált kérdő mondatok felfoghatók kiegészítendő kérdésnek, a „milyen” kérdőszóval kiegészítve őket. A hiányos vagy befejezetlen kérdő mondatokat Pilinszky nyitott kérdésekként használja, melyekre hasonlító mellékmondatokban kifejtett állítások a formális válaszok, illetve a harmadik hiányos kiegészítendő kérdő mondatra a kérdést megismétlő s megválaszoló mondat a formális válasz. A kérdő mondatoknak ez a hiányossága egy beszédszerű kontextust teremt, melyben a kérdések feltevése hangsúlyos ugyan, ám a versben fölépülő értelmi-tematikai progresszió hordozói a kérdésekre adott válaszok, az önálló versmondatokban megfogalmazott állítások lesznek, melyek metaforikus viszonyítás jellegükben tekinthetők tényleges válaszoknak.

Megszólítás tagolatlan nominális szerkezettel:

„Katonája a mindenségnek, /---/ bakája a nyomorúságnak.” /---/ (József Attila)

A József Attila című vers nominális szerkezetei birtokos szerkezetek, melyek megszólításként értelmezhetőek. Ugyanakkor értelmezhetőek kifejtetlen prédikációként is, a lenni segédige elhagyásával: Te katonája vagy a mindenségnek. – Ő katonája a mindenségnek. Te bakája vagy a nyomorúságnak. – Ő bakája a nyomorúságnak. Megszólító tagolatlan nominális, birtokos szerkezetként értelmezve, a nominális szerkezet szervesen kötődik az ötsoros vers kérdő mondatához; a kétszeres megszólító névszói szerkezet tehát patetikus hangsúlyozást jelent a költői szövegben:

„Istenem, irgalom!” (Zűrzavar)

Eldöntendő, hogy a megszólító nominális szerkezet nevezhető-e elliptikus tagolatlan nominális tőmondatnak megszólítással, s ez esetben összetett mondatnak is tarthatjuk, vagy pedig a főnévi megszólítás egy tagolatlan névszói elemmel kapcsolódik. A megszólító nominális szerkezet leírható két szintaktikai struktúraként: Kérlek Téged Istenem. Legyen számomra irgalom.

Megszólítás halmozott főnevekkel, mint puszta főnévi megnevezésekkel A Fohász című versben hat főnévre, illetve két főnévre és négy főnév + jelzős szerkezetre vonatkozó megszólítás és egy megismételt igei állítmánnyal történő felszólítás alkotja a szintaktikai struktúrát, mely egyben a rövid vers kompozíciója is. A főnevek, illetve a jelzői + főnévi szerkezetek jelentésükben úgy tartoznak egy szemantikai mezőhöz (szoba, női lakói), hogy közben idegen elem is jelen van (vasgolyó), mely itt elhelyezhetetlen, a férfi lét vonatkozásaira utal. A főnévi felsorolások, a megnevezések esetlegessége ellenére, az életnek, a világnak egy hiánytalan metszetét idézik fel, az élet, a világ teljességének a képzetét, s ezt a képzetet hitelesíti, erősíti a ragyogjatok ismétlődő felszólító alakú igei állítmány. A puszta főnévi megnevezések Pilinszky költői nyelvében többször lehetnek megszólítások vagy fölkiáltások, amikor is a megszólítás vagy fölkiáltás megszünteti a puszta főnévi megnevezés szervetlenségét, agrammatikusságát:

„Gyönyörűséges, háromszínű lobogóm!” (Háromszínű lobogó)

Kellemes hetet kívánok!

~Domcsi