Narratív elemeket tartalmazó komplex költői képek

2021. december 03. - Blottik

Kedves Olvasók!

Latens, illetve kifejtetlen történetet alkotó komplex költői kép:
A latens, illetve kifejtetlen történetet alkotó komplex költői képben a költői kijelentések olyan tényállásokat fejeznek ki, melyek a történés síkján összefüggőek, legalábbis egy összefüggő történéssor irányába mutatnak. Valódi történetet nem hoznak létre, a történés-elmélet együttese mégis egy történet magját képezheti, vagyis a redukált vizualitású költői kijelentések mindig tartalmaznak narratív elemeket is. A narratív elemeket is tartalmazó költői kijelentések a komplex költői képben személyes közlésekkel vagy reflexív közlésekkel kombinálódhatnak, ám ahhoz, hogy komplex költői képről beszélhessünk, a narratív és a képi elemeket egyetlen költői kijelentésben vegyítő közlésalakzat dominanciája szükséges. Pilinszky költészetében viszonylag ritkán előforduló stilisztikai alakzat ez, ha azonban komplex költői képeiről beszélünk, épp egyediessége, nemkülönben magas
esztétikai hírértéke miatt nem feledkezhetünk meg tárgyalásáról. Példaként a Szálkák kötet Juttának címzett Január alcímű versét idézem:

A tél növekszik.
Egy magányos farkas jött le a faluba.
Reszket előtted.
Mise ez.
Utolsó áldozás.

Az ötsoros vers öt versmondatból áll, ahol minden versmondat verssorhatárt jelöl. Az öt versmondatot öt költői kijelentésnek tekintem, melyeket azért nem nevezgetünk izoláltaknak, mert az első három költői kijelentés egy történés-sort alkot, míg a két utolsó költői kijelentés a történés-sor értelmezését, illetve értékelését vállalja, mégpedig oly módon, hogy redukált vizualitású kijelentéseket alkot. Az első költői kijelentés jelen idejű ténymegállapítás, mely az évszak meghatározáson túl egy sajátosan megszemélyesítő közlés is, melyben az évszak meghatározó kifejezés („tél") a hidegség s mindaz, ami az évszakra jellemző, összefoglalásaként hat,
s mint ilyen lesz a megszemélyesítés („növekszik") alanyává. A költői kijelentés a második költői kijelentésben megfogalmazott történés bevetéséül szolgálhat, amelyben csupa új elemek jelennek meg, s amely voltaképpen
a történet magvát alkotja. Mindkét közlés szó szerinti értelemben érthető, miként a harmadik költői kimentés is, mely egy szokatlan tényállást fejez ki, egyben a történet „kiteljesedését" is szolgálva. Amíg a második költői kijelentésben megfogalmazott történés nem szorul külön értelmezésre, addig ez utóbbi igen, még akkor is, ha a tapasztalat igazolhatja, hogy a kinézett farkas, különösképp, ha magányos, nem támadja meg az embert. Ez a „reszketés" szokatlan, akkor is, ha megfelelhet a tapasztalati valóságnak. Magunk is érzékeljük a történet értékelésének az igényét, oly csodálatos az, jóllehet oly egyszerű, hogy alig elmondható. Az utóbbi két költői kijelentésben megfogalmazott túlzások, melyek az egyházi szertartásokat, rituálékat vetítik rá a történetre, épp ezért pszichológiailag indokoltak, elfogadjuk azokat. A komplex költői kép nem hullik szét, inkább újraértékelődik általuk a történet, s a maga kifejtetlenségében az önmagán túlmutató egyszeri nagyszerűség
példázataként hat.