A költői kijelenések

2021. november 30. - Blottik

Kedves Olvasók!

2. Ez a magas feszültségértékű metaforikus megnevezés birtokos jelzői szerkezetet alkot a „pillanat" főnévvel, a „pillanat" birtokaként, illetőleg részeként jut jelentéshez a metaforikus költői állításban, s mint ilyen a „pillanat" időfogalomnak a metaforikusminősítésére vállalkozik. Az ellentétes előjelű jelentéssel bíró főnevek a „pillanat" sajátos meghatározására szolgálnak mind a halálra asszociáltató, mind a hatalmi jelképreutaló vonatkozásaikban. Az idő metaforikus minősítése egy gondolatilag összetett és ambivalens időfogalmat jelez. 3. egy újabb metaforikus reláció jelölésével az emberi arccal is kapcsolatba hoz. Az „arc" a „trónuson" van, amely állításban a „trónuson" kifejezést csak metaforakéntfoghatjuk fel az időfogalom egyik jellemzőjeként. Az idő lesz az, amely a hatalom jelével kitüntetve ugyan, de végrehajtja (halálos) ítéletét az „arc" felett, mely „még ott" van.Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy a költői állítás egyik lehetséges értelmezése az öregedés, melynek ilyen megrázóan érzékletesmegfogalmazását mindenkori költészetünkben is csak elvétve találhatjuk. 4. A második költői állítás ugyancsak összetett metaforikus prédikáció, mégpedig a világról való nyelvi és nem nyelvi tapasztalattal szintén nem értelmezhető metaforikus állítás, miszerint elsőként a „mártott" múltidejű melléknévi igenevet kell átértelmeznünk ahhoz, hogy a „nyakszirt" és a „szikla" kifejezések között tételezett metaforikus kapcsolat értelmezhető legyen. Olvasatom szerint a szoborszerű nyak fogalomköre húzódhat meg e metaforikus költői állítás hátterében, amelynek kialakításábana „szikla" és a „szírt" rokonértelmű szavak is részt vállalhattak.5. A harmadik költői állítás egy értékelést kifejező jelzős szerkezet. 6. Miként a negyedik is, ez utóbbi azonban magyarázatra szorul. Az első három állítás alanya az emberi test egy-egy része, itt viszont az emberre magára történik utalása „jelenléted" kifejezés által, mely egyben szintetikusan visszautal a felsorolt emberi testrészekre is. Ugyanakkor értelmezésre szorul a jelzős szerkezet önmagában is, hiszen „jelenlét" mint olyan nem lehet „pórusos". „Pórusos" csak az anyag lehet, adott esetbenaz emberi bőrfelület. A jelzős szerkezetet Pilinszky költészetéből érthetjük, a „pórusaitlátni" közelség élményére, közelség meghatározására gondolva, melyről itt is szó vanA komplex költői kép két leghangsúlyosabb lexikai eleme a „pillanat" és a „jelenléted", vagyis az első és az utolsó szó. A „pillanat" időegysége alatt nehezen megragadható, a „pillanat" rövidsége, múlékonysága stb. jellemzőinél fogva veszélyeztetett,s ugyanakkor a metaforikus állításokban felmutatott, megvalósított jelenlét a költői kép témájaként tudatosul, mely az egyes költői állítások összetartozását biztosítja.
Pilinszky komplex költői képeinek többségét azonban nem a metaforikus állítások alkotják, illetőleg azok dominanciája helyett a 'költői kijelentések' mint a Pilinszky költői nyelvére jellemző sajátos stílusalakzatok jutnak meghatározó szerephez egy-egy szorosan összefüggő, komplex képet alkotó költői nyelvi alakzat létrehozásában, melyek esetenként metaforikus prédikációkkal, hasonlattal, paradoxális állítással, reflexióval, valamint vallomásos jellegű közléssel kombinálódnak. A 'költői kijelentés' stílusalakzat értelmezése Pilinszky költészetében külön tanulmányt igényel. A 'költői kijelentés' olyan költői állítás, mely nem leíró jellegű s nem is reflexió, azaz valamely tényállásnak az értelmezése, hanem tényállás megállapítása, valamilyen tényállás kijelölése, közlése. A 'költői kijelentést' ugyanakkor meg kell különböztetni a vallomásos jellegű költői közlésektől is, a 'költői kijelentés' sohasem vallomás, hanem a világról, a létről tett kijelentés, mely Pilinszky szemléletmódját képviselve dramatizált formában jeleníti a létezés, a létjelenség, a létszituáció milyenségét. Aszerint, hogy a 'költői kijelentések' milyen dramatizált formát hoznak létre, megkülönböztetek 1. komplex költői képeket, melyekben a 'költői kijelentések' latens, illetve kifejtetlen képi leírásokat alkotnak; 2. kompíex költői képeket, melyek egy léthelyzet egzisztenciális vonatkozásait izolált 'költői kijelentések' sorával dramatizálják; 3. komplex költői képeket, melyekben a 'költői kijelentések' latens, illetve kifejtetlen történetet eredményeznek. Latens, illetve kifejtetlen képi leírást alkotó komplex költői kép: A latens, illetve kifejtetlen képi leírást alkotó komplex költői képek közös jellemzője, hogy a nem leíró jellegű költői kijelentések az egzisztenciális vonatkozású közlések közvetlen megfogalmazása helyett, illetve mellett, minthogy ilyenekkel is kombinálódhatnak, valamilyen térélményt, valamely látványnak az elemeit használják fel egy léthelyzet tényállásainak a megfogalmazására. E komplex költői képek eltérhetnek egymástól abban, ahogy valamilyen térélmény elemei, illetve a látvánnyá összeálló elemek jelentéshez jutnak. Ez történhet személytelen közlések formájában, melyekben a látvány elemeinek a puszta felsorolása dominál, s történhet összefüggő állítások formájában, melyek a személyes léthelyzet jelölését látványmeghatározó elemekkel kombinálják. A személytelen közlésekből fölépülő latens, illetve kifejtetlen képi leírásra a Végkifejlet kötet Ki és kit? című verséből idézek egy komplex költői képet:

Léptek a fűben, a sötétben,
aztán egy székláb és egy ágy
a törvénytelen ragyogásban.
Akár egy kivilágított
vesztőbely, leszorított tarkó,
oly szép és idegen a látvány.

Az idézet komplex költői kép jellemzője, hogy a költői kijelentések lazán kapcsolódnak egymáshoz, s minősítésük helyett a költői kijelentések mintegy leltárszerűen számba veszik, felsorolják azokat az elemeket, melyek részt kérnek a látványban, illetve amelyek a látvány jelentéses elemeiként tudatosulnak. Az elemek kijelölése merőben szubjektív, a költői kijelentések nem igazodnak semmilyen külső tapasztalati rendszerhez, nem leíró jellegűek, inkább a montázsoló eljárásra emlékeztetnek, amennyiben a költői képet a tapasztalati valósággal is szembesíteni akarjuk. A merőben önkényesen kiválogatott elemek mégis egy kép elemeiként tudatosulnak, mégpedig egy hierarchikusan megszervezett kép elemeiként, melyben az első versszak, illetve versmondat felsorolásait a második versszak, illetve versmondat felsorolásai és egyben kepi elemei értelmezik.
Tudatában vagyok annak, hogy megfogalmazásom mind irodalomelméleti , mind nyelvészeti szempontból pontatlannak és hiányosnak minősül. Ahhoz, hogy valamennyire is pontosíthassam megállapításom, először is azt kell eldönteni, milyen/mekkora nyelvi-nyelvtani egységet tekinthetünk integrális költői kijelentésnek. Talán nem kell külön érvelni amellett, hogy egy tagmondat már integrális költői kijelentés lehet, különösképp vonatkozik ez Pilinszky elliptikus szerkesztésű, mellérendelő összetett mondataiban a tagmondatviszonyokra. Az idézett komplex költői képet én két szintes hierarchikus kompozíciónak látom, melyben az első szintet az első versmondat két tagmondata s a közöttük kialakuló nem nyelvtani, hanem jelentésbeli kapcsolat alkotja, s a síkváltást az egymás közelségébe hozott, ám egymással össze nem függő költői állítások váltják ki. Amikor a két kijelentés között tudatunk kapcsolatot teremt, akkor lényegében arról van szó, hogy érzékeli és elfogadja, miszerint a költői kijelentések tartalmazta ténymegállapítások egy merőben önkényes, szubjektív látásmódot igazolva ugyan, de egy összefüggő látvány elemei lehetnek, ahol a látvány s a látvány elemeinek a kifejtetlensége a szelektáló és reduktív költői látásmódból tudatosan következik. A költői képnek erre az első szintjére épül rá újabb síkváltásként a második versmondat hasonlítása a maga két költői kijelentésével, melyek egyrészt olyan új képi elemeket emelnek be ténymegállapításként, melyek jelentésvonatkozásaikban teljesen eltérnek az első versmondat költői kijelentéseinek a ténymegállapításaitól , másrészt, a költői kijelentések összefüggésrendjének az értelmezését és értékelését adják .
A komplex költői kép befogadásakor csak kérdezhetjük, miért épp ezek az elemek lettek a látvány alkotóelemei, mint ahogy semmilyen valóságtapasztalat nem segít bennünket a hasonlatban a hasonlított (első versmondat) és a hasonló (második versmondat első tagmondata) közös tulajdonságjegyet hordozó tertium comparationis-ának
a felderítésében sem. A hierarchikusan megszervezett költői nyelvi kompozícióban a látvány nemcsak merőben önkényes és szubjektív, hanem a tapasztalati valósággal való viszonylatában szervetlen is; ami egybetartja a látvány elemeit, s ami a hasonlítást értelmezhetővé teszi, csupán annyi, hogy a kép minden eleme az emberi világ része, közvetlenül és közvetve visszautal az emberre. A látvány szervetlensége olvasatomban a kép nyitottságát valósítja meg, s az emberi létnek költői szemléletet hordozó egyetemes determinista felfogását hitelesíti: az emberi lét bármely alkotóelemét ragadjuk ki, „törvénytelen ragyogásában" a „vesztőhely", a halál szituációját idézi meg. A latens, illetve kifejtetlen képi leírást alkotó komplex költői képek másik alakváltozatában a kifejtetlen és személytelen költői kijelentések felsorolása helyett a látvány meghatározó elemek a személyes léthelyzetet jelölő kijelentésekkel kombinálódnak, akár egymást követő, egymással összefüggő kijelentésekben, akár egyetlen költői
kijelentésben is. E költői képekre jellemző a magasabb fokú szervezettség.
Példaként a Harmadnapon kötet egy négysorosát, A tengerpartra című versét idézem: