Komplex költői képek

2021. november 29. - Blottik

Kedves Olvasók!

A 'komplex kép' fogalmát a magyar irodalomelméleti szakirodalomban Hankiss Elemér vezette be József Attila komplex képei című tanulmányában. Hankiss a „többszörös metaforákat és más stilisztikai alakzatokkal kombinált metaforákat" tekinti a komplex képet alkotó síkváltások hordozóinak. Meghatározását lényegében elfogadom azzal, hogy nála jóval nagyobb szerepet tulajdonítok az általa elemzett komplex költői képekben háttérbe szóróit „más stilisztikai alakzatoknak", vagyis komplex képnek tartok olyan közléssort is, melyben a metaforikus közlésmód nem dominál, illetve amelyben a síkváltás hordozói nem a metaforák. Ha nem így tennék, Pilinszky komplex költői képeit a legtöbb esetben nem tudnám jellemezni, illetőleg nem tudnám őket komplex képekként megközelíteni, jóllehet a többszörös metaforákból illetve kombinált metaforákból álló József Attila-i komplex képektől való különbözésük egy más, József Attila költészete utáni poétikai alapállásról tanúskodik. Amikor tehát a József Attila komplex képeitől nyelvi minőségeiben és megszervezettségében igencsak különböző komplex nyelvi alakulatokat is komplex képekként tárgyalom, akkor semmiképpen sem Hankissal folytatok latens vitát, hanem az általa megfogalmazott elméleti felismeréseket igyekszem egy új, az általa elemzett poétikától eltérő költői nyelvben újragondolni. Nem jelenti ez azt, hogy Pilinszky költői nyelvében, különösen úgynevezett első és második költői korszakában, nem találunk szép számmal többszörös metaforából álló komplex költői képeket, melyekkel szintén foglalkozni kívánok, akkor is, ha a hangsúlyt azoknak a komplex költői képeknek az elemzésére helyezem. Érdekes módon azonban - s itt nem bizonyíthatóan - a metaforikus nyelvhasználatra épülő verseknek nem mindegyikében találkozunk komplex költői képekkel is, azaz olyan komplex metaforikus nyelvi képződményekkel, melyek homogenitásukkal hatnak, jutnak jelentéshez. Metaforikus komplex költői képekként elemezhetőek viszont a korábban vázlatosan már elemzett; Oszi vázlat és a Kánikula című versek versszaknyi egységei. Metaforikus komplex költői képekkel nemcsak Pilinszky korai köteteinek a verseiben találkozunk, hanem kései alkotói korszakában, a Szálkák s a Végkifejlet kötetek verseiben is, ha a képalkotásnak ezt a módját a kései kötetekben nem is tekinthetjük meghatározó jellegűnek. Először a Harmadnapon kötet Félmúlt című verséből idézek: Megérkezik és megmered, kiül a hamunéma falra: egyetlen óriás ütés a hold. Halálos csönd a magja. \ A négy verssornyi komplex költői kép homogenitását az állítások (versmondatok) közös anyaga, illetve vonatkozási tárgya adja, s ez a „hold". A komplex kép megértése s elemzése viszonylag egyszerű, legalábbis a formális eljárás, hiszen minden költői állítást a holdra vonatkoztatva kell értelmezni, s megállapítani a metaforikusság módját és értelmét. Minthogy a versmondatokat alkotó mindegyik állítás metaforikus, eltekintve egyetlen jelzői prédikációtól („óriás ütés"), ez állításokat kell számba venni ahhoz, hogy a komplex költői képet alkotó síkváltásokat tudatosíthassuk. 1. A „megérkezik" igei-állítmányi állítás megszemélyesítés, ám olyan megszemélyesítés, amely választékos szóhasználattal a laikus emberi tapasztalatot fogalmazza meg; 2. a „megmered" igei-állítmányi állítás szintén megszemélyesítés, mely a mozdulatlan hold helyzetét, állapotát nevezi meg. A két megszemélyesítésben a feltűnő hold látványa Pilinszky költői láttatásmódjára jellemző módon dinamikusan, történések soraként megnevezett. Ez a dinamikus ág fokozódik a következő 3. igei-állítmányi megszemélyesítésben („kiül"), mely ugyanakkor a holdsütést, a hold fényét kiegyenlíti magával a holddal, s e kiegyenlítődést komolyan kell vennünk. 4. A „hamunéma" jelző szinesztéziaként (különböző érzékelési síkok keveredése) fogható fel leghamarabb, illetőleg olyan nem lexikalizált jelzői szó összetételnek, amelyben a „hamu" főnév, mint a „néma" jelző minősítője, konnotációs rendszerében értelmezhető jelentésvonatkozásaival van jelen, s metaforikus kifejezésként a „néma" jelző jelentésének a nyomatékosítását, fokozását szolgálja. 5. A „hamunéma fal" jelzős szerkezet szintén szinesztéziaként értelmezhető, ugyanakkor paradoxális állításként is, hiszen a „fal" jelentéséből következik a hangtalanság. Ennek nyomatékosítása egyrészt a „fal" paradoxális minősítését szolgálja, másrészt, 6. a „falat" metonimikusan értelmezve, minthogy egyedül ő képviseli a költői képben a „földi" világ elemeit, 7. a „hamunéma" jelző s a „hamunéma fal" jelzős szerkezet a világ (e részletének) éjszakai csendjét és szürke tompultságát is kifejezi. 8. Míg az eddigi megszemélyesítések és metaforikus, illetőleg paradoxális jelzői prédikációk a világról való nyelvi és nem nyelvi tapasztalattal ellenőrizhetők voltak, addig a következő metaforikus állítás (kifejtett metafora) olyan tényállást fogalmaz meg („egyetlen óriás ütés a hold"), amely merőben a szubjektív költői látásmód eredménye, e, illetőleg csupán a költői képben lehet valósághitele, A költői kép értelmezője csak feltételezheti, hogy az „ütés a hold" állítás az esti sötétséget felváltó holdvilág Megvilágító erejével összefüggésbe hozható, ám tudatosítania kell azt is, hogy a metaforikus állításban kifejtett történés túlmutat e tapasztalaton. Ugyanakkor átgondolva az eddigi metaforikus állításokat, észlelhető lesz, hogy az a bizonyos dinamikusság, mely a hold jelenlétének a bevezető bemutatásában eluralkodott, itt már a drámai történés színezetét nyerte, melyet a drámai történés kifejtetlensége, tapasztalati úton való értelmezhetetlensége csak fokoz. 9. Az utolsó versmondat két metaforikus prédikációt tartalmaz, az egyszerűbb jelzői prédikációt, mellyel a mindennapi nyelvhasználatban is találkozunk, hírértéke ezért megkopottnak lenne tekinthető. 10. A jelzős szerkezet („halálos csönd") ugyanakkor egy kifejtett metafora részeként tudatosul. 11. A kifejtett metaforában a „magja" kifejezés a holdhoz való összetartozásában jut jelentéshez, ám eldöntetlen, hogy az „ütésben/ütés által kivirágzó hold" „magjáról" van-e szó, vagy a „kivirágzó ütés" „magjáról". A kifejezést mindenképpen metaforikusán kell értenünk. A komplex költői kép hírértéke a metaforikus megnevezések sorából következik, Melyek fokozatosan távolítják el érzékelésünket a tapasztalati világtól, s egy homályban hagyott drámai történést fogalmaznak meg, melynek feszültségértékét növeli egyetemessé tágítása is a hold éjszakai világában. Másik példám a Szálkák kötet Bűn és bűnhődés című verséből való, s némileg eltér az előbb elemzett komplex költői képtől, egyrészt abban, hogy a költői kép homogenitása itt nem a költői állítások egyetlen alanyra való vonatkozásából következik, másrészt, a Pilinszky költői nyelvét jellemezve sokat emlegetett dinamikusság helyett itt egy statikusnak mondható felépítéssel, bemutatással állunk szemben: A pillanat villanyszék trónusán még ott az arc, sziklába mártott nyakszirt, gyönyörű kéz - pórusos jelenléted. A költői kép egyetlen mondatból áll, melynek jellemzője a halmozott alany, amit a felsorolás eredményez. Az elemzést lehetővé tevően minden felsorolást külön állításnak tekintek, a költői kép eszerint négy költői állításból tevődik össze, s ezek közül. Az első költői állítás több metaforikus prédikációból áll, ezek közül először 1. a „villanyszék trónusán" metaforikus megnevezést kell értelmeznünk, melyet yan kifejtett metaforának tekinthetünk, melyben a metafora második eleme a megnevezett fogalom („villanyszék") képi behelyettesítése („trónusán"). A metaforikus Megnevezés feszültségértéke igen magas, hiszen két egymástól merőben különböző, Mar-már ellentétes jelentésű fogalmat kapcsol össze. Az egyértelműen negatív jelentésvonatkozású, a halálra, a halálos ítélet végrehajtására asszociáltató „villanyszék" és a királyi hatalom jelképe, a pozitív töltésű „trónus" kifejezések közé a metaforikus megnevezés egyenlőségjelet tételez, azonosításukat sugallja.