Szép estét Kedves Olvasók!

A bázismondatokkal párhuzamos szintaktikai struktúrát alkotó ellipti-
kus tőmondatokban és az elliptikus egyszerű bővített mondatokban a ter-
mészetes nyelvhasználat mondatszerkesztésének megfelelően marad el a
létige és a segédige . A bázismondatok és az elliptikus versmondatok közötti
kapcsolatot a természetes nyelvhasználatban vessző jelölné, a ponttal való
elkülönítés szubjektív, költői nyelvi beszédhelyzetre utal . Az elkülönítés köl-
tői nyelvi beszédhelyzetében a halmozott mondatrészekként is felfogható
főnevek önállósulása s így erőteljes hangsúlyozása következik be.

A második példaszövegben az elliptikus versmondatokban a segédigei
állítmányi rész mellett a főnévi alany is hiányzik, illetve a bázis versmondat
főnévi alanya ismétlődik csendes lexikai elemként az elliptikus versmon-
datokban.

Pilinszky János egyik híres négysoros versében, az 1970. december 22
című versben a lenni segédigei állítmányi rész elhagyása a meghatározó
költői nyelvi szerkesztésmód, mely jórészt megfelel a természetes nyelvhasználatnak.

Rühes ebek, vérzünk a párnán . /---/
Gyönyörűek vagyunk .
Azután csak ügyetlenek
és halhatatlanok . /---/

A vers első mellérendelő összetett versmondatában az előrevetett első
tagmondat elliptikus, a költői nyelvi fogalmazás kihagyta a többes szám
első személyű jelen idejű lenni segédigét, ami lehetséges a természetes
nyelvi közlésben is, itt azonban, a metaforikus költői állításban szubjektív
mondatszerkesztésnek minősül . A metaforikus állítás értelmezésekor a rühes ebek metaforikus jelzői-főnévi megnevezés a vérzünk igei állítmányhoz
közvetlenül kapcsolódó alanyi rész is lehet, illetőleg az alanyt (mi) értelmező jelzői-főnévi megnevezés . Nyelvérzékem szerint ez az értelmezés
még inkább lehetséges lenne, ha a versmondatban az igei állítmányi rész és
határozói bővítménye előre kerülne.

  ﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊

A metaforikus költői képet alkotó
első összetett versmondatot reflexív, értékelő állítás követi, mely bázis-
mondat a harmadik, elliptikus versmondat vonatkozásában . Az ugyancsak
reflexív, értékelő állítást tartalmazó elliptikus versmondat szintaktikai
párhuzamosságot mutat a bázismondattal, azzal, hogy az elhagyott lenni
segédigéhez két névszói állítmányi elem tartozik . A létige elmaradása az
ismétlés elkerülése végett, a reduktív közlésmód szolgálatában a legteljesebben megfelel a természetes nyelvi közlésmódnak, s a választékos jelző-
használat ellenére is felismerhető beszédnyelvi helyzetet hitelesít a reflexív
állításokban, ami a négysoros vers meghatározó szervezője.

A grammatikai alakzatokban a bázismondatot több elliptikus vers-
mondat követi, ami a természetes nyelvhasználatban nagyon ritkán fordul
elő, s ha igen, akkor a harmadik vagy a negyedik mondatban kitevődik a
létige vagy a lenni segédige, ami Pilinszky versmondataiban elmarad.

     ﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋

A példaszövegben az összetett versmondat mellérendelő tagmondataiban elmaradt létige megfelel a természetes nyelvi szerkesztés tendenciájának . Az elliptikus tagmondatokban közrefogott ellipszis van a párhuzamos
szintaktikai struktúrákban . A harmadik, a negyedik és az ötödik elliptikus
versmondatban balról határolt ellipszisek követik egymást a nem teljesen
párhuzamos főnévi alanyi szintaktikai szerkezetekben. A bázismondat állítmányát jelentő egyes szám harmadik személyű, múlt idejű létige meg-
ismétlésére a két főnévi alanyi elliptikus tagmondatban nincs szükség, a
szintaktikai struktúrák párhuzamossága a bázismondat szintaktikai struktúrájával elegendő, hogy az elhagyott létige grammatikailag változatlan
alakban odaérthető legyen.

A költői nyelvi szerkesztés, a metaforikus közlésmód a
nominális stílus megvalósítását szolgálja, az elliptikus főnévi alanyú vers-
mondatokban a felsorolással az agrammatikus puszta főnévi megnevezés
kérdéskörét vetve fel . Megállapítható, hogy Pilinszky János reduktív költői
nyelvében a létige és a lenni segédige elhagyható akkor is, amikor a természetes nyelvhasználat szabályai azt nem teszik lehetővé, vagy legalábbis
nem ajánlják.

A bázismondat és az elliptikus mellékmondat szintaktikai struktúrája
nem teljesen párhuzamos, csupán kimutatható a párhuzamosság (te + folyam + légy és rajta+ én + hab + legyek) . Pilinszky reduktív nyelvhasználata
elhagyja a lenni segédigét, minek következtében a névszói állítmányok
névszói, főnévi részei fókuszáltak lesznek, fókusz és tükörfókusz helyzetben . A nominális stílust kialakító grammatikai alakzat ez is, amikor az
elliptikus nominális mondatok szintaktikai struktúrája hiánytalanul jelölt,
vagy legalábbis egyértelműen rekonstruálható .
Ezek a kérdések még kifejezettebben merülnek fel a következő vers-
részletben:

"Öreg vagyok, lerombolt arcomon
csupán a víz ijesztő pusztasága . /---/
A szürkület gránitpora . /---/ Csupán
a pórusok brutális csipkefátyla .” /---/

Az első összetett versmondat első tagmondata felfogható bázismondatként, jóllehet a mellérendelő tagmondat szintaktikai struktúrája nem
párhuzamos vele, új mondatszerkezet . A metaforikus állítás szemantikai
interpretációja azonban visszautal a hiánytalan első tagmondat szemantikai struktúrájára, ezért lehetséges az egyes szám harmadik személyű, jelen
idejű létige elhagyása. Az elliptikus versmondatok a versszövegben bázismondatok nélkül állnak, hiányos mondatokként, melyek az agrammatikusság kérdését vetik fel
tehát . Szintaktikai struktúrájuk azonban egyértelműen meghatározható,
az elhagyott létige helye pontosan jelölt . Ilyen kisfokú agrammatikusság
megengedett a természetes nyelvhasználatban is, az irodalmi köznyelvben
pedig a főnévi alany hangsúlyozása céljával kialakított funkcionális elliptikusság.

Pilinszky János költői nyelvében 17 olyan elliptikus versmondatot találtam, melyekben a létige, ritkábban a lenni segédige elmaradása a természetes nyelvhasználat szabályai szerint nem indokolható . Ezeknek a hiányos
nominális mondatoknak a szintaktikai struktúrája mindig rekonstruálható, agrammatikusság helyett tehát szubjektív mondatalkotásnak nevezem
ezt a jelenséget.

„Itt tenger sors egyetlen egy helyen, /---/
és ezer év egyetlen idegen, /---/
s ezer szíve egyetlen dobbanásnak!” /---/

Az összetett versmondatban a hiánytalan tagmondatok mellett a főnévi
alanyi szerkezetek felsorolása puszta főnévi megnevezésként is értelmezhető, azzal, hogy az utolsó főnévi megnevezésre vonatkozó mutatószó +
létigei állítmány az első tagmondatban is rekonstruálhatóvá teszi a főnévi
megnevezések szintaktikai struktúráját: a létigei állítmány (ez lesz) szintaktikailag mindegyik puszta főnévi alanyi megnevezéshez köthető . Ez
a szerkesztésmód, a főnévi alanyi szerkezetek előrevetettsége, a magyar
nyelvben lehetséges . A költői nyelvhasználatban a gondolati és képi elemek
hangsúlyozását szolgálja. A hiányos nominális versmondatokban a főnévi megnevezések alany-ként értelmezhetőek, melyekhez csendes lexikai elemként kapcsolódhat az
egyes szám harmadik személyű, jelen idejű létige, illetve a többes szám
harmadik személyű jelen idejű létige vagy alapige a harmadik elliptikus
versmondatban.

Forrás: hid_2011_08_09_03_danyi.pdf 

További kellemes hetet kívánok!

- Fruzsi