Kedves Ovasók!
Hasonlóan változik az elhagyott ige grammatikai alakja alanyi vagy tárgyas ragozás különbsége esetén is a közrefogott ellipszisben, ez azonbannem befolyásolja a bázismondat igei állítmányának szó szerinti ismétlődési
lehetőségét.
és lát az isten égő mennyeket
s a menny színén /---/ madarak szárnya röptét.
Pilinszky János költői nyelvében viszonylag nagy számban fordul elő elliptikus szerkesztés egymást követő versmondatokban. Az ellipszis az ismétlés elkerülését, a redundancia csökkenését szolgálja. Az elliptikus
versmondatok szemantikai rekonstrukciója során azonban mindig megfigyelhető az elliptikus szerkesztés konkrét értelme a versben, a költői nyelv alakításában.
A fiúk hazatérnek.
A lányok soha. /---/
(Tékozlók)
A tagadó alakú elliptikus versmondatban a bázis versmondat igei állítmánya vagy grammatikailag változatlan alakban megismétlődik, vagy tagadószóval kiegészülve s az igétől elválasztva történik a behelyettesítés
(„nem térnek haza”). Az elliptikus versmondatok balról határolt ellipszisként visszautalnak az őket megelőző versmondatra, az elhagyásban, a hiányban a költői nyelvi állítás feszültségértékét növelve. A szemantikai
hangsúlyok az elliptikus tagadó állítást erősítik, a soha időhatározó-szó fókuszhelyzetbe kerül. A bázis versmondat és az elliptikus versmondat szintaktikai struktúrája minden esetben párhuzamosságot mutat, ez azonban nem feltétlenül teljes párhuzamosság.
Az üdvösségük keresik,
mit nálam nem találtak.
Az elveszített gyermeket,
vakító ifjuságot!
(Bűn)
A balról határolt elliptikus versmondatot két párhuzamos melléknévi-főnévi tárgyi szerkezet alkotja, s az elhagyott ige a bázis versmondatból (keresik) csendes lexikai elemként szó szerint ismétlődik, feltételezve a többes szám harmadik személyű személyes névmási alany folytonosságát. A bázis versmondat és az elliptikus versmondat kapcsolata értelmezhető azonban a tárgyi szerkezetek parcializációjaként is. A parcializációval még
foglalkozni fogok, mint Pilinszky János költői nyelvére jellemző grammatikai alakzattal. Itt csak hangsúlyozni kívánom, hogy a parcializáció elliptikussága a nominalizációt, a névszói fogalmazást eredményezi.
A bázis versmondat és az elliptikus versmondat kötődése a bázis versmondat határozójának, határozói utalószavának (ezért) a vonatkozásait új melléknévi-főnévi határozói szerkezettel minősíti, miközben az elliptikus
versmondatban a névszói megnevezés, a nominalizáció grammatikai alakzata jut jelentéshez.
Ezért tanultam járni! Ezekért
a kései, keserű léptekért. /---/ /---/
(Apokrif)
A balról határolt elliptikus versmondat tárgyi mondatként értelmezhető, amelyből hiányzik az igei állítmány és az alany is az ismétlés elkerülése végett. Az elliptikus tárgyi mondat ponttal elkülönített a bázis versmondattól,
de véleményem szerint itt nem a tárgyi szerkezet parcializációjáról van szó, minthogy a tárgyi szerkezetek felsorolása helyett a tárgy kifejtése következik be, amit a mondatkezdő helyzetben kihangsúlyozott határozói
utalószavak vezetnek be.
Nem a remény vitt. Az a csöpp meleg, /---/
mely szürke, mint a gyurma, majd fehér
és végül semmilyen.
(Tékozlók)
Az elliptikus versmondatban a hiányzó állítmány helyére grammatikailag változatlan alakban behelyettesíthető a bázis versmondat igei állítmánya. Az elliptikus versmondat a főnévi alanyt értelmezi melléknévi állítmányokkal vonatkozó mellékmondatában. A tagadó bázis versmondatot ellentétes mellérendelő kötődéssel értelmezi az elliptikus versmondat a melléknévi és főnévi megnevezéssel, melyet közrefogott ellipszisként határolnak a vonatkozó és hasonlító mellékmondatok. Ebben a szerkesztésmódban is a nominalizáció érzékletes példáját látom. A bázis versmondatot több elliptikus versmondat is követheti Pilinszky János költői nyelvében.
Szorítsd magadhoz. Nem számít kit, /---/ /---/
nem számít mit. Utána úgyis
eltaszítod magadtól.
(Kétéltű szörny)
A felszólító bázis versmondatot követő, a közrefogott ellipszist tartalmazó versmondatban a két kifejtetlen alanyi mellékmondatot csupán a tárgyraggal ellátott kérdőszavak képviselik. A bázis versmondat s a hiánytalan harmadik versmondat közös jellemzője, hogy az igei állítmányok tárgyas ragozásúak, a tárgy azonban hiányzik, kifejtetlen marad. Az elliptikus tagmondatokat tartalmazó versmondat a tárgynak ezt a megnevezetlenségét értelmezi. Az elliptikus tagmondatokban a szó szerint ismétlődő ige (szorít) grammatikai alakja változik, felszólító mód helyett puszta megszólító alakúvá lesz („szorítasz”), mely szintén rendelkezik a névmási határozói bővítménnyel (magadhoz). A halmozott tárgyi szerkezetek felsorolás helyetti önálló elliptikus tagmondatokként való értelmezhetőségére idézem a Mégis négysoros verset Pilinszky János kései költészetéből:
Látják a bejárati fényben
a szőlőlugast? A meszelt padot? /---/
A levelek nyomasztó, viaszos zöld
távollétét? És mégis itt állt. /---/
Az elliptikus versmondatok szintaktikai jólformáltsága véleményem szerint nem szorul magyarázatra, eldöntendő azonban, hogy az elkülönített tárgyi szerkezetek valóban tekinthetőek-e elliptikus mondatoknak.
Döntésem szerint igen, az elhagyott látják ige csendes lexikai elemként változatlan grammatikai alakban ismétlődik bennük. A leíró, képi elemekből szerveződő négysoros versben a legkiemeltebb hangsúly nyomatékot a verskezdő látják ige és a kurzívval kiemelt utolsó, nem elliptikus versmondat kapja. Az intertextuális idézetet jelentő állítás Mária Magdolna Jézus feltámadását hirdető mondata. A feltámadt Jézus látására vonatkozó állítás egész
jelentésvonatkozásával problematizálja a látják ige jelentését. A feltámadt Jézust tanítványai látták, a legtöbb hívő azonban nem látta. A négysoros vers profán képi leírása egy szőlőlugas fényképét idézi, a szubtilis látást profanizálja és a szeretett személy hiányát, nemláthatóságát a képben, a fényképen. Pilinszky János költészetében szövegrészként, kompozíciós egységként is leírható elliptikus mondatláncokkal is találkozunk.
Csönd akartam lenni
és dobogó. Lépcső közé szorult világ. /---/ /---/
Senki és semmi. Hétvégi remény. /---/ /---/ /---/ /---/
(Van ilyen)
A balról határolt elliptikus mondatokban az igei állítmány hiányzik, mely az első versmondat igéjével és főnévi igenévi bővítményével egészíthető ki. A bázis versmondatban az és dobogó nyelvi elem még felfogható
hátravetett főnévi alanyként, az őt követő három névszói szerkezet azonban már hiányos mondatként értelmezhető, annál inkább, minthogy az állítmány hiánya a szövegrész nominális stílusának a kialakításában is
szervező szerephez jutott. Az igei + igenévi állítmány elhagyása egyrészt szükségszerű a főnévi alanyi szerkezetek felsorolásában a közlés gazdaságossága miatt, másrészt a gondolati hangsúlyozás következtében, mely az egymástól különválasztott főnévi és névmási alanyi szerkezeteket egyformán nyomatékosítani kívánja. Kétségkívül lehetséges ez elliptikus főnévi és névmási alanyi versmondatok esetében felvetni az alanyi szerkezetek parcializációjának a kérdését, megítélésem szerint azonban a szintaktikai struktúra hiánytalansága önálló elliptikus mondatokként való értelmezésüket hitelesíti. Szövegrészként, külön kompozíciós egységként elemezhető a Francia fogoly című híres versben a 3. és részben a 4. versszakban a hiányos tárgyi mellékmondatokból alkotott mondatlánc, amelyben sajátos költői patetikával épp az igei állítmány („Csak azt feledném…”) elhagyása, hiánya eredményezi ennek hangsúlyozottságát. A részletező kifejtés a látvány értelmezését szolgálja, az elliptikusság a szaggatottságot, a nyelvi elemek külön-külön való kiemeltségét nyomatékosítja. Egész vers, a Metronóm című, egyetlen összetett mondatból álló rövid vers épül fel elliptikus mellékmondatokból, melyekben az ismétlés lehetetlenülése miatt maradt el az igei állítmány. A felsorolt tárgyi szerkezetek szintaktikai struktúrája hiánytalannak mondható, balról határolt elliptikus párhuzamos mellékmondatokként értelmezhetőek. Az állítmány szerepét betöltő létige vagy kopula elhagyása az ismétlés elkerülése végett a magyar nyelv természetes nyelvhasználatakor érvényesülő tendenciának megfelelően. Tizenegy alkalommal találkozunk ilyen elliptikus versmondattal Pilinszky János költői nyelvében, azzal, hogy öt elliptikus versmondat mellérendelő, illetőleg magyarázó mellékmondatokat tartalmazó mondat, míg hat esetben önálló elliptikus versmondatról van szó. Az összetett versmondatok mellérendelő, illetőleg magyarázó mellékmondataiban a létige a természetes nyelvhasználatnak megfelelően nem ismétlődik; mintegy kötelezően marad el balról határolt ellipszisként.
Az Öregasszony feketében van; a Kisfiún szürke porköpeny. /---/
(KZ – oratórium)
Délután volt, úgy három óra. /---/
(KZ – oratórium)
Mindkét versmondatban a természetes nyelvhasználat hangsúlyhelyzetének megfelelően a hangsúlynyomaték a bázismondatra esik, míg az elliptikus tagmondat a létige elmaradásából következően is nem kap külön
nyomatékot. A második összetett versmondatban a bázismondat tartalmazza az új információt megnevező lexikai elemet (délután), míg a magyarázó mellékmondatban megjelenő lexikai elemek tematikus megnevezései a bázismondat rematikus elemére való vonatkozásában jutnak értelmi hangsúlyhoz.Az első mellérendelő tagmondatokból álló összetett versmondatban a „meg” kötőszó elmaradása ellenére a bázismondat és az elliptikus tagmondat hangsúlynyomatékai hasonlóak. A bázismondat és az elliptikus tagmondat szintaktikai struktúrája nem teljesen párhuzamos. Mind a bázismondatban, mind az elliptikus tagmondatban a hangsúlynyomatékot a személyt megnevező főnevek kapják, fókusz-, illetve tükörfókusz helyzetben. A nem teljes párhuzamosság
a két szintaktikai struktúra között nem eredményezi a létige megismétlésének a szükségességét a balról határolt ellipszisben, ám, ha a személyt megnevező főnévi határozó nem tagmondatkezdő helyzetben lenne, amit
a két szintaktikai struktúra hordozta szemantikai párhuzamosság s a természetes nyelvi hangsúlyok igényelnek, úgy a létige nem maradhatna el az elliptikus tagmondatból. Teljes szintaktikai párhuzamosságot mutatnak a következő versmondat bázismondata és elliptikus tagmondatai, melyekből a természetes nyelvhasználat mondatszerkesztési szabályainak megfelelően marad el a létige; azzal, hogy a természetes nyelvhasználatban a második vagy harmadik elliptikus tagmondatban már megszüntethető a hiányosság, míg a költői
nyelvi mondat természetszerűen elhagyja a létigét a második hiányos tagmondatban is.
Álmomban fa voltam,
majd semmi, majd egy olyan kisgyerek, /---/ /---/
ki kopogtat egy felnőtt ajtaján.
(Kopogtatás)
Az összetett versmondatban a fókuszhangsúlyok az alanyi helyzetben levő főnevekre esnek (fa, semmi, kisgyerek), azzal, hogy a személyt megnevező utolsó főnév a vonatkozó mellékmondattal való kapcsolata eredményeként külön hangsúlynyomatékot kap. Az önálló elliptikus versmondatok, a tagmondatokként is értelmezhető ponttal elválasztott beszédegységek Pilinszky kései költészetében költői nyelve szaggatottságát eredményezik, tudatosítva és nyomatékossá téve a szünetjeleket az egyes beszédegységek között, a költői nyelv drámaiságának a feszültségértékét növelik.
Tiz ujjam van. Hajam. Fejem. /---/ /---/
(Summa)
Több tonnás volt a szorításom.
Majd pár kilós. /---/ /---/
Majd semmi sem. /---/ /---/
(Szakítás)
Forrás: hid_2011_08_09_03_danyi.pdf (vmmi.org)
További szép napot kívánok!
~Viki
