Sziasztok!
Pilinszky János mestere volt annak, hogy teljesen egyedi módon, őszintén, mélységében és összetettségében legyen képes megragadni – és írásaiban visszaadni – az emberi élet törékenységét. Elég rápillantani egy korabeli Pilinszky-portréra, fényképre, a fotókon visszaköszönő férfialakról sugárzik mind a testi, mind a lelki törékenység. Ez a fajta finomság és érzékenység érhető tetten a verseiben is: a költő hangja az olvasó lelkéig hatol – kezdi az irodalmár.
Bár költőként vonult be a köztudatba, publicisztikái, esszéi, valamint a vele készült interjúk is fontos olvasmányaink lehetnek: rengeteg gondolatot fogalmaztak meg az emberi életről. Juhász Anna máig úgy tekint Pilinszkyre, mintha régi ismerőse lenne.
Anna egyetemi disszertációját nagyrészt Rómában írta, kutatásai során a római magyar emigráció témájával foglalkozott. Erről mesélt: 1947 végén volt egy úgynevezett „szellemi kirajzás”, amikor Kardos Tibor irodalomtörténész meghívására – aki 1946-tól volt a Római Magyar Akadémia igazgatója – több alkotó, köztük Ferenczy Béni, Hantai Simon és Reigl Judit képzőművészek, valamint Weöres Sándor, Károlyi Amy, Toldalagi Pál, Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs és Pilinszky János is meghívást kapott az olasz fővárosba pár hónapra.
Különböző személyiségek lévén érdekes volt megfigyelni, hogy mit tudtak kezdeni az alkotók a hirtelen nyakukba szakadt szabadsággal. Míg Weöres inkább elzárkózott a szobájába, addig Nemes Nagy és Pilinszky bejárta az egész várost, élményeikről megannyi beszámoló és leírás született.
Pilinszky 1945 novemberében tért haza a háborúból, és az újonnan szervezett irodalmi élet középpontjába került. Összeállította első verseskötetét, majd tagja lett az Újhold szerkesztőségének. 1947 tavaszán megkapta a Baumgarten-díjat, majd Basch Lóránt kezdeményezésére meghívták a római ösztöndíjasok közé. A kirándulások, séták, kávéházi időtöltés mögött aktív szemlélődés zajlott benne, így írni is kezdett: több verse született az olasz fővárosban. A szemlélődés számára nagyon fontos volt.
Híres párosok sokan voltak/vannak a magyar irodalomban, Pilinszky párja Juhász Anna szerint Nemes Nagy Ágnes lehetett. Érzékeny, hasonló karakterek, közös költészeti élményekkel összekötve: olyanok voltak, mint két testvér.
Alkotónak lenni nemcsak feladat, hanem sokszor teher is – semmiképp sem választás kérdése. Pilinszky János egész életében úgy érezte, felelősnek kell lennie, és felelősséggel tartozik az emberekért. Amolyan krisztusi terhet vett a vállára, amelynek cipelésével száz év távlatából is felszabadít(hat)ja az olvasókat. Pilinszky költészetének legfontosabb inspirációja Juhász Anna szerint a háborúban átélt szörnyűségek megtapasztalása volt, ahogy ő mondta erről:
téboly, háború, borzalom. Verseiben, cikkeiben, prózáiban ott bujkál a kollektív bűntudat érzése, a tragikus sors ellenére azonban az olvasó és az egyén számára adhat felszabadulást egy-egy költeménye. Nemcsak a nehézségekről írt, hanem mint egy pislákoló reménysugár, szövegeiben fellelhető a jobb élet ígérete.
Forrás: Index - Kultúr - Soha nem volt még ilyen fontos Pilinszkyt olvasni
Kellemes hétvégét kívánok!
~Domcsi
