blottikverseny

Blottik

Blottik

B. I. Kisasszony

2021. december 18. - Blottik

Szép szombat délutánt kívánok Kedves Olvasók!

Ma Pilinszky Pupilla című kötetéből a B. I. Kisasszony c. verset hoztam el nektek!

 

B. I. kisasszony

 

Küldj fésüt és konzervet.
A régi fésü, szóval, eltörött.

Küldj cipőt. Meleg alsót.
Képzeld, úgy hivnak, Vasgolyó.
Még három év. A kert vacak.

Vigyázz, hogy ne kerülj ide.
Bár a karácsony szebb, mint otthon.
De két golyó, mondjuk, hogy összekoccan.
Az is mi? Nincsen folytatása.

Holnap vagyok itt utoljára.
Kezet csókoltam mindenkinek.
Más okból voltam én itt. Fedő bűnnel
sikerül eltakarnom azt az igazit,
azt, amit nem, nem, nem lehet
se elviselni, se kimondani.

Bűn az, minek nyomát is
sikerült eltüntetnünk.

Holnaptól ellenállás nélkül,
egyenletesen gurulok.

 

További kellemes hétvégét!

- Fruzsi

 

Kis éjizene

Sziasztok Kedves Olvasók!

Ma Pilinszky Nagyvárosi ikonok című kötetéből a Kis éjizenét hoztam el Nektek!

 

Kis éjizene

 

Virágcsokor
Óh, vesztőhelyek illata!

Párbeszéd
Eresszetek be, itt vagyok,
nyissatok ajtót, megérkeztem.

Nincs ajtó, mit megnyithatunk
Nincs retesz, ami kirekesszen.

Éjfél
Elgurulnak az ismeretlen csöndben,
mélyen a csillagok alatt
elgurulnak
s megállanak
a mozdulatlan billiárdgolyók.

Mozart
Egy ház, egy udvar. Álmom és halálom.
Délszaki csönd, emlékezet.
Reflektorfény a falakon,
üresség és márványerek.

"Dans cette maison habita Mozart"
Mozart lakott itt valaha.
Egy vázában virágcsokor.

Óh, vesztőhelyek illata!

 

                                                                                               Párizs, 1963  

 

Forrás: https://mek.oszk.hu/01000/01016/01016.htm#h3_59

További szép hetet kívánok!

- Fruzsi

 

Mielőtt

Kedves Olvasók!

Ma a Szálkák, Monstrancia kötetből fogok elhozni egy verset.

 

Mielőtt

A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra
mezítelenségünk fölmagasztalása lesz.

A sokaságban senki se keresi egymást.
Az Atya, mint egy szálkát
visszaveszi a keresztet,
s az angyalok, a mennyek állatai
fölütik a világ utolsó lapját.
Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt
tülekedésben
sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,
mielőtt asztalhoz ülnénk.

 

Kellemes hetet kívánok!

~Domcsi

Játszma

 

Kedves Olvasók! Most elhoztam nektek a Végkifejet, Tabernákulum kötetéből egy verset!

Játszma

A zöldposztós asztalra hajlik
halott apám.
De mi fölé hajol?
És mit akar, mit is akar,
és mit is mond e kivilágított,
besüppedt sír,
magányos játszma,
férfihát?

Ne zavarjuk, ne zavarjátok
előretartott jobb és hátravont
bal kézfejét, s a dákó
három golyó közt fölfüggesztett
figyelmét, részarányosát.

Hiszen,
a golyó és a dákó elsötétűl,
nélkületek, nélkülem is megáll,
és velük együtt én is, akiért
e játszma zajlik
egyszer s mindenkorra.

Forrás: https://mek.oszk.hu/01000/01016/01016.htm

Jó hétvégét mindenkinek!

~Viki

Te győzz le

Kedves Olvasók!

Ma elhozam Nektek a Trapéz és korlát, Halak a hálóban című kötetéből egy verset.

 

Te győzz le

Te győzz le engem, éjszaka!
Sötéten úszó és laza
hullámaidba lépek.
Tünődve benned görgetik
fakó szivüknek terheit
a hallgatag szegények

A foszladó világ felett
te változó és mégis egy,
szelíd, örök vigasz vagy;
elomlik minden kívüled,
mit lágy erőszakod kivet,
elomlik és kihamvad.

De élsz te, s égve hirdetik
hatalmad csillagképeid,
ez ősi, néma ábrák:
akár az első angyalok,
belőled jöttem és vagyok,
ragadj magadba, járj át!

Feledd a hűtlenségemet,
legyőzhetetlen kényszerek
vezetnek vissza hozzád;
folyam légy, s rajta én a hab,
fogadd be tékozló fiad,
komor, sötét mennyország.

Forrás: https://mek.oszk.hu/01000/01016/01016.htm

Szép hetet kívánok!

~Viki

Harbach 1944

Kedves Olvasók!

A héten Pilinszky verseiből fogunk hatot elhozni a társaimmal. Most a Harmadnapon, Egy KZ-láger falára című kötetéből írok ki egy verset.

Harbach 1944

Thurzó Gábornak

Újra és újra őket látom,
a hold süt és egy rúd mered,
s a rúd elé emberek fogva
húznak egy roppant szekeret.

Vonják a növő éjszakával
növekvő óriás kocsit,
a testükön a por, az éhség
és reszketésük osztozik.

Viszik az utat és a tájat,
a fázó krumpliföldeket,
de mindennek csak súlyát érzik,
a tájakból a terheket.

Csak szomszédjuk esendő testét,
mely szinte beléjük tapad,
amint eleven rétegekben
egymás nyomában inganak.

A falvak kitérnek előlük
és félre állnak a kapuk,
elébük jött a messzeség és
megtántorodva visszafut.

Térdig gázolnak botladozva
facipőiknek alacsony,
sötéten zörrenő zajában,
mint láthatatlan avaron.

De törzsük már a némaságé.
Magasba mártják arcukat,
feszülten mintha szimatolnák
a messze égi vályukat.

Mert fogadásukra már készen,
akár egy megnyiló karám,
kapuit vadul széttaszítva
sarkig kitárult a halál.

 

100.jpg

Forrás: https://mek.oszk.hu/01000/01016/01016.htm

Kellemes hetet kívánok!

 ~Domcsi

 

 

Szintaktikai struktúra

Üdvözlet Kedves Olvasók!

Pilinszky János költői nyelvében lehetséges redukció az alanyi főnévi
fogalom teljes megnevezetlensége, amikor is a versszöveg értelmezése a
nevezetlen, a hiányzó fogalom értelmezését, a hiány és a megnevezhetetlenség értelmezését is jelenti. Ez a grammatikai alakzat az aposiopesis tipikus gondolatalakzata lehet.
Az aposiopesis, gondolat elhagyása gondolatalakzataként értelmezhető ez
a grammatikai alakzat akkor is, amikor a hiányos versmondatban a hiány-
zó főnévi alany a szövegkörnyezetből rekonstruálható:
Lakhatatlan, kiáltják, lakhatatlan!”
                                        (Nagyvárosi ikonok)
A versszöveg elemzése alapján legvalószínűbb, hogy a nagyváros főnév
jelölhető ki a hiányos versmondat alanyának.
      
   ┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉┉
Ez a szerkesztésmód még három versben lesz szervezőelvvé . Az ellip-
tikus igei állítmányi tőmondatok grammatikai alakzatában az alanyi hely-
zetű személyes névmások rejtett módon, az igék személyragjával jelölten,
jelen vannak . A hiányosság a cselekvéseket jelölő igei állítmányokra irá-
nyítja a figyelmet, mint egymástól elkülönített, izolált eseményekre.
 
"Találkoztunk. Találkozunk.
 Egy trafikban. Egy árverésen.
 Keresgéltél valamit. Elmozdítasz
 valamit. Menekülnék. Maradok.
 Cigarettára gyújtok. Távozol.
 Leszállsz és fölszállsz.
 Fölszállok és leszállok.
 Cigaretta. Lépkedel. Lépkedek.,,
                                                      (Kráter)
A szervetlenség, az agrammatikusság itt szervezőelvvé lett, ezt külön
nyomatékosítja a főnevek ponttal való elkülönítése egymástól. Ez a szervezetlenség azonban különböző mértékben, de megszüntetett az egy-egy
szemantikai mezőhöz tartozó főnevek felsorolásában
A befejezetlen mondatokban rendre az igei állítmány hiányzik, a főné-
vi alany vagy jelölt, vagy kiegészíthető a szövegkörnyezetből.
"Amerre a katonák.
Ahogyan a tenger.
Amerre a katonák a vereségben.
Ahogyan a tenger az összetört szentségtartóban.
                                                                      (Merre, hogyan?)
  
☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷☷
   
 Egy másfajta befejezetlen mondatokból kialakuló grammatikai alakzat szervezi a Szent lator című vers költői nyelvét, mely egymástól izolált névszói szintagmákból épül fel . Jóllehet a vers első sora mondat-
tanilag is hiánytalan szerkezetű, az őt felsorolásszerűen követő névszói
szintagmákból álló költői nyelvi kompozíció, a vers végén kitett pont
ellenére, nem tartható grammatikailag jól formáltnak. Az egyes névszói szintagmák mondatrész értékűek, de
nem egy jól formált összetett mondat részei, hanem egymáshoz szintaktikailag szervezetlenül kötődő, izolált részek . Ezek az izolált mondatrészek befejezetlen, illetve kifejtetlen mondatok elemeiként tudatosulhatnak, melyek egy összefüggő, ám megnevezetlen témára utalnak .
A befejezetlen vagy kifejtetlen versmondatokból az igei állítmány eleve
hiányzik, s nem is rekonstruálható; az izolált névszói szintagmák izolált
felsorolások . Ez a közlésmód a természetes nyelvhasználatban kizárt, a
reduktív költői nyelvhasználat azonban lehetségesnek mutatja, versszervező elvvé tette meg.     
                   
                                                            Összegezés
    
           A hiányos szerkezetű versmondatok szövegnyelvészeti leírása azt mutatja, hogy                 Pilinszky sokszor s a legkövetkezetesebb költői szabadsággal
           nem tartja be a természetes nyelvhasználat, az irodalmi köznyelv
          szabályait a hiányos versmondatok szerkesztésekor, minthogy tudatos
          költészetszemléleti programja a költői beszéd nehézségeiről való gondolatok
          beépítése a versek költői tartalmai közé . Esszéiből tudhatjuk, hogy
         a második világháború tragédiái utáni költői beszédet a dadogás szóval
         és beszédhelyzetével is jellemezte, és értelmezéseimben idéztem verssorát
         a haldokló anya beszédhelyzetéről . A költői én esetenként nem tehet
         folyamatos, jól formált nyelvi-poétikai közléseket, állításokat, hanem az
        agrammatikusságot is vállalva, különböző hiányos, töredékes, részjellegű
         közléseket, megnevezéseket. Értelmezéseimben rendre a reduktív költői nyelvi           építkezésre utaltam.
        Ebben a dolgozatban nem célom Pilinszky János költői nyelvének poétikai
        és stilisztikai leírása, kétségtelenül megállapítható azonban, hogy az
       agrammatikusság, a töredékesség, a hiányosság, a puszta főnévi megnevezések
       grammatikai alakzatai retorikai alakzatokként érvényesülnek, a költői
       nyelv szervező-, esetenként a verskompozíciót létrehozó elvvé lesznek,
      tehát magas rangú poétikai és stilisztikai nyelvi értékekké.
index.jpg
Forrás: http://adattar.vmmi.org/cikkek/19523/hid_2011_08_09_03_danyi.pdf
További szép hétvégét kívánok!
- Fruzsi
   
 

Határozói szerkezetek parcializációja

Kedves Olvasók!

Határozói szerkezetek parcializációja

 A parcializáció elválasztást, elkülönítést jelent olyan szerkezeti helyzetben, ahol a természetes nyelvhasználat beszédszituációja és a racionális mondattagolás ezt nem indokolja. A parcializáció mindig a költői szemlélet indulati, gondolati hangsúlyait jelöli a költői nyelvben. A határozói szerkezetek parcializációja több grammatikai alakzatot hoz létre Pilinszky János költői nyelvében. Elsőként az összetett mondatokban vagy összetett mondatokként viselkedő többszörösen bővített mondatokban bekövetkező parcializációt értelmezem, amely szintaktikailag hiánytalan szerkezetű elliptikus nominális mondatokat hoz létre:

És egyedül a feneketlen ágyban. /---/

És egyedül a párnáim között. /---/

 Magam vagyok az örökös magányban.

Akár a víz. Akár az anyaföld.

(Egy arckép alá)

 A mód-, illetve állapothatározói, valamint a hasonlító határozói szerkezetek önálló elliptikus versmondatokká való elkülönítése sajátos emocionális tagolású versmondatokat eredményezett. Az első két önállósított mód-, illetve állapothatározói szerkezet szintaktikailag hiánytalan mondatnak tekinthető, minthogy az alany-állítmányi predikáció egyértelműsíthető a harmadik, mondattanilag hiánytalan versmondat alapján. Ugyanígy rekonstruálhatók a hasonlító határozói szerkezetek is szintaktikailag hiánytalan szerkezetű versmondatokként. Az egyszerű bővített mondatok racionálisan, grammatikailag nem indokolt helyen való feldarabolása, egyes határozói szerkezetek parcializációja eredményezi a grammatikai alakzatot, amely szintaktikailag rekonstruálható elliptikus versmondatokat, illetve mondatértékűnek tekinthető szerkezeteket hoz létre.

Találkoztunk. Találkozunk.

 Egy trafikban. Egy árverésen.

(Kráter)

 Az igei állítmányok és a helyhatározói bővítmények ponttal elkülönítettek, akárha elliptikus versmondatok lennének.

 Gondoljanak a rózsakertre,

 vagy még inkább egyetlen rózsatőre, /---/

egyetlen egy rózsára, uraim. /---/

(Sztávrogin elköszön)

Az elliptikus határozói szerkezetek mellől, előre ható ellipszisként, hiányzik az igei állítmány, illetve az csendes lexikai elemként van jelen, beazonosítható az első tagmondatból, azaz a bázismondatból. Ez a szerkesztésmód a redundancia megszüntetése miatt iktatja ki az igei állítmány megismétlését, miközben nagyobb hangsúlynyomatékot, fókuszált helyzetet biztosít a határozói szerkezetek expresszív hírértékű főneveinek. A természetes nyelvhasználatban is lehetséges grammatikai alakzat ez felsorolás esetén, mely itt a rész-egész hyponimikus szemantikai relációját építi ki, hangsúlyszerkezetében a rész, illetve az egyes, az egyedi értéket nyomatékosítva, mint abszolút értéket.

 Anya, anya

 ebben a sivatagban, /---/

 miért hagytál itt, ebben a sivatagban?

 (Mégis nehéz)

A bázis kérdő mondat az elliptikus határozói szerkezetet szó szerint megismétli magas negatív hírértéke miatt, fokozva ezt a magas negatív hírértéket, feszültségértéket. Az elliptikus határozói szerkezet azonban közvetlenül kötődik a főnévi megszólításhoz, vesszővel sincs tőle elválasztva, szintaktikai struktúra is rendelhető hozzá, amikor is a főnévi megszólítás a rekonstruált mondat alanya lehet, s a hiányos mondat létigével kiegészíthető. A határozói szerkezetek elkülönítése helyett egy határozószó kiemelése, elkülönítése és ismétlése következik be a Visszafele című versben, ahol az ismétlődő határozószó tagolatlan mondat értékűvé lesz.

Visszafele, visszafele: /---/

a nyirfaerdő lángban áll,

 

 Visszafele, visszafele: /---/

 közeledünk, távolodunk,

 

Visszafele, visszafele: /---/ a legszebb minden teremtmény között

A visszafele határozószó szervezetlen nyelvi elemként ismétlődik, az őt követő tagmondatokhoz grammatikailag nem kötődik, ezt az izolált helyzetét mutatja a kettőspont is. Az elkülönített és ismételt határozószó fókuszált hangsúlyhelyzetbe került, és tagolatlan mondatértékű szervezetlen nyelvi elemként jelentésvonatkozásainak a nyitottságával hat.

Tárgyi szerkezetek felsorolása, parcializációja

Pilinszky János költői nyelvében fontos grammatikai alakzat a kiemelt tárgyi szerkezet, mely ponttal vagy vesszővel elkülönítetten hiányos mondat értékűen jut jelentéshez. Ezt látjuk a Francia fogoly című híres versében, ahol a hiányos tárgyi szerkezetekből építkező versszakokban a hiányos tárgyi szerkezetek pontosan kiegészíthetők a „Csak azt feledném, azt a franciát”, illetőleg az „Azt feledném egyszer” állító mondatokkal. Pilinszky nem építkezik 19. századi vagy 20. század eleji költőként, nem ismétli a külön szemantikai hangsúllyal ellátott „azt feledném” állítást, hanem hiányával komponál. A feledhetetlen élményt feledni nem akaró költői én így tudhat szenvedélyes lenni, így tudja láttatni a francia foglyot a falás fölfokozott pillanataiban, az emésztés gyönyörében, tehát túl a láthatón, sorakoztatva a kifejtett tárgyi szerkezeteket:

Csak azt a testet, reszkető lapockát, /---/

a csupa bőr és csupa csont kezet, /---/

 a tenyerét, mely úgy tapadt a szájra /---/

és úgy adott, hogy maga is evett!

 Az egymás ellen keserülő szervek

 reménytelen és dühödt szégyenét /---/

Pilinszky János költői nyelvében 15 szemléletes tárgyi szerkezet parcializációját figyelhetjük meg, s a grammatikai alakzat jellemzője, hogy a tárgyi szerkezet mellől hiányzó alany és állítmány minden esetben 38 pontosan kiegészíthető a bázismondatként viselkedő tagmondatból vagy önálló versmondatból.

Valójában két szó, mit ismerek, a bűn és imádság két szavát. /---/ (Az ember itt)

A bázismondatként viselkedő hiánytalan tagmondat majdnem minden alkalommal megelőzi az elliptikus tárgyi szerkezetet. Egy alkalommal a halmozott elliptikus tárgyi szerkezetek előrevetését figyelhetjük meg az összetett versmondatban a tárgyi szerkezetek elkülönítésekor:

 Ne a lélekzetvételt. A zihálást. /---/ /---/

 Ne a nászasztalt. A lehulló /---/

maradékot, hideget, árnyakat. /---/

Ne a mozdulatot. A kapkodást. /---/ /---/

 A kampó csöndjét, azt jegyezd.

(Intelem)

 A bázismondatként érvényesülő utolsó versmondat egyes szám második személyű jegyezd igei állítmánya vonatkozhat a halmozott tárgyi szerkezetekre. Ennek ellenére a tárgyraggal ellátott főnevek és tárgyi szerkezetek parcializációja bizonyos fokú szervetlenség jegyeit viseli magán, bizonyos fokú agrammatikusságot, minthogy a természetes nyelvhasználat ezt a szerkesztést csupán megengedi, de nem alkalmazza. A tárgyi szerkezetek parcializációja a versszakban szervezőelvvé lett, s a szervetlenségnek mondott jegyek a tagadó alakú és az állító alakú tárgyraggal ellátott főnevek mechanikus egymás mellé helyezéséből következnek. Ezt a mechanikus ritmust követi és erősíti az utolsó hiánytalan versmondat szerkesztése, az előrevetett és az igei állítmánytól vesszővel elválasztott tárgyi szerkezet, illetve az igei állítmánynak lezáró helyzetben, izoláltan, emelkedő hangsúllyal való elhelyezése.

Hasonlító mellékmondatok parcializációja

Magam vagyok az örökös magányban.

 Akár a víz. Akár az anyaföld.

(Egy arckép alá)

A fokhatározói értékű szerkezetek hasonlító mellékmondat jelleggel, ponttal történő elkülönítése szintaktikailag hiányos szerkezetet jelent. A részállítások izolálódnak, a hasonlítás ténye kap hangsúlynyomatékot s a hasonlító főnevek, melyeknek növekszik jelentésvonatkozásuk és feszültségértékük. Ezzel szemben az Örökmozgó című versben a hasonlító mellékmondatok felsorolása és parcializációja a verssorokra tördeléssel a módhatározói értékű hasonlító tagmondat visszafejlesztését eredményezi, mondatrésszé, hasonlító határozóvá alakul:

 A világbank elektromos szívében

 az örökmozgó föl-lejár,

 mint egy tükör,

 mint egy koporsó,

 mozgókép, vitrin, üveghintó, /---/

akár egy óriási mécses, holtfáradt, óriás kísértet. /---/

 A halmozásban a „mint” és az „akár” kötőszók több hasonlító főnévhez kapcsolódnak, ami a hasonlítás szervetlenségét, formalitását eredményezi. A hasonlító főnevek választékosságában a megnevezett fogalmak hangalakja és jelentése hangsúlyozódik, s mint ilyenek utalnak vissza a hasonlított főnévre, a rendkívül választékos, ugyanakkor pontosan nem definiált jelentésű fogalomra. A hasonlítás szervetlensége, formalitása s a felsorolás, a halmozás ténye a hasonlító határozó értékű főnevek külön-külön történő kiemelését, fókuszálását valósítja meg.

Hiányos metaforikus hasonlító mellékmondatok

A hiányos szerkesztésmód a leggyakoribb Pilinszky János költői nyelvében a hasonlító mellékmondatok között. A mint és az akár kötőszókkal történő főnévi hasonlításkor, amikor legtöbbször különböző tulajdonságok összehasonlításáról van szó, a hasonlító mellékmondatból hiányzó igei állítmány sokszor csak szervetlenül, formális rávonatkoztatással kötődik az alanyi helyzetű hasonlító főnévhez vagy főnévi szerkezethez. Ezek a metaforikus hasonlatok retorikai alakzatai, melyek grammatikai alakzatokként, véleményem szerint, mint kötőszós hasonlító szerkezetek írhatók le.

a halom párna fölmered,

mint néma hasábokból rakott máglya.” /---/

(Mondom neked)

40 „Légy vakmerő, ítélj tiédnek,

mint holtak lenn az éjszakát! /---/

(Tilos csillagon)

 A metaforikus hasonlatok retorikai alakzatai olyan grammatikai alakzatok, amelyekben a hasonlított főmondat igei állítmánya csak metaforikus értelemmel vonatkozhat, esetleg már a főmondat főnévi alanyára is, ám mindenképpen a hasonlító szerkezetek főnévi alanyára. A metaforikus hasonlat elemzése megmutathatja azokat a jelentésvonatkozásokat, amelyek a hasonlítás értelmét biztosítják. A grammatikai alakzat szintaktikai és szemantikai elemzése azonban kisebb vagy nagyobb méretű szervetlenséget mutat ki. Az első példamondatban a hasonlító szerkezet módhatározói jelentésű, hasonlító határozói szerkezetként érvényesül, melynek alanyi helyzetű főnevére (máglya) a főmondat igei állítmánya (fölmered – mereven magasba nyúlik) csak metaforikus értelemmel vonatkozhat. Más esetekben a metaforikus önkényesség olyan nagyfokú nemcsak a hasonlított és a hasonlító szerkezetek között, hanem a hasonlító szerkezetek lexikai elemei között is, hogy ezt az önkényességet, szervetlenséget kell elemezni a jelentésvonatkozások kapcsolatrendszere helyett. A metaforikus hasonlat grammatikai alakzatában ez esetben formális viszonyítás áll fenn, a tertium comparationis szemantikai jegyei kifejezetlenek, illetőleg a tertium comparationis nem mutatható ki. Tizenkét esetben a hasonlító mellékmondat, illetőleg a hasonlító nominális szerkezet a főmondat elé kerül, ez a mondatszerkesztés Pilinszky János költői nyelvében tehát a legtermészetesebb. A hasonlító mellékmondatoknak ez az előrevetettsége még szembetűnőbbé teszi hiányosságukat. Az állítmány nélküli hasonlító mellékmondat nem értelmezhető állításként, illetve hiányosan kifejtett állításnak csak utólag, a főmondat ismeretében minősül. Hat idetartozó grammatikai alakzat metaforikus hasonlat, melyekben a tertium comparationis szemantikai jegyeinek a kifejezettsége különböző.

 mint kiéheztetett botok, /---/

a rengeteg megéled.”

 (Bűn)

„Mint kőedényen a piros máz, /---/

úgy ég rajtam a csorgó, folto

s és közös veríték.

 (Kőedény)

Az első példamondatban a tertium comparationis szemantikai jegyei kifejezettek, a második példamondatban a tertium comparationis, a hasonlíthatóság alapját képező közös tulajdonságjegy megtalálható, a nemhasonló tulajdonságjegyek azonban dominálnak.

A versmondatokból hiányzik a főnévi alany

Egy grammatikai alakzat, amely a természetes nyelvhasználatban is ismert, amikor az elliptikus versmondatokban a hiányzó főnévi alany kiegészíthető az előző vagy a következő versmondatból; a főnévi alany csendes lexikai elemként jelen van, vagy pedig személyes névmási alannyal helyettesíthető.

Egy magányos farkas jött le a faluba.

Reszket előtted.”/---/

 (Január)

Pilinszky János költői nyelvében, ritkábban ugyan, de az elliptikus versmondat lehet előrevetett is, amikor a hiányzó főnévi alany esetleg nem is a közvetlenül rákövetkező hiánytalan versmondatból egészíthető ki:

Lerombol és megörökít. /---/

Lerombol és megörökít a júniusi délután.

 (Nagyvárosi ikonok)

 Az idézett grammatikai alakzat sajátossága, hogy a hiánytalan versmondat, mely bázismondatnak is tekinthető, az elliptikus versmondatot főnévi alanyi szerkezettel kiegészítve megismétli. Az elliptikus versmondat a grammatikussága szemantikailag így teljes mértékben megszüntetett. Ez a szerkesztésmód valószínűleg csak a költői szövegben lehetséges, a szubjektív költői fogalmazás teszi lehetővé a tömörítés és az ismétlés patetikus költői hangsúlyai érdekében. Egy másik grammatikai alakzat, amikor a hiányos versmondatokban a hiányzó főnévi alany nem egészül ki szövegkörnyezetéből, s a főnévi esetleg névmási alany nem is rekonstruálható:

Úgy érzem, itt van, /---/

egész közel.

(KZ – oratórium)

fortepan_107009.jpg

Forrás: hid_2011_08_09_03_danyi.pdf (vmmi.org)

Jó hétvégét kívánok minden olvasónknak!

~Viki

Szemantikai rekonstrukció

Kedves Olvasók!

Pilinszky János két verse, a De ez se és a Találkozások című vers olyan elliptikus nominális versmondatokból szerveződik, melyekből hiányzik a létige és az ige, ám amelyek szintaktikai struktúrája értelmezhető, az alanyi helyzetben álló főnevekhez hozzárendelhető a létigei állítmány. A versmondatok szemantikai rekonstrukciója a jelen idejű létigét igényli, nem zárja ki azonban a múlt idejű, egyes szám harmadik személyű létige hozzárendelhetőségét se. A szintaktikai szerkezetek tehát egyértelműen e versekben sem határozhatóak meg, ami itt is a vállalt agrammatikusságra utal. A puszta főnévi megnevezésekhez hozzárendelhető ugyan szintaktikai struktúra, esetleg két szintaktikai struktúra is, de ők maguk nem rendelkeznek kiépített szintaktikai struktúrával. A puszta főnévi megnevezés olyan grammatikai alakzat, mely különböző mértékben agrammatikus, s a szintaktikai struktúrában fölépült állítás helyett a főnévi kifejezések expresszív értékével, fonológiai és szemantikai erőterével fejt ki hatást.

Elliptikus nominális mondatok, melyekben a névszói állítmány hiányzik az ismétlés elkerülése végett Mindössze két ilyen grammatikai alakzatot figyeltem meg Pilinszky János költői nyelvében:

„A pokol térélmény. A mennyország is.” /---/ (Terek)

Az ágy közös. A párna nem. /---/ (Életfogytiglan) A névszói állítmány, az első példaszövegben főnév, a második példaszövegben melléknév, mindkét elliptikus versmondatban a természetes nyelvhasználat szabályainak megfelelően marad el. Az elliptikus versmondatok nyelvileg jelölten utalnak a bázismondatokban megnevezett névszói állítmányokra, az is kötőszóval és a nem tagadószóval. Az elliptikus grammatikai alakzat a költői nyelvi közlés redukcióját szolgálja, miközben az alanyi helyzetben levő főnevek külön hangsúly nyomatékhoz jutnak. 

A főnév állítmányi funkcióban van, hiányzik a főnévi vagy névmási alany Az elliptikus grammatikai szerkezetekben a hiányzó alany kiegészíthető személyes névmással vagy főnévi mutató névmással:

„Mert ő a kifosztott kebel. A dajka, aki kívüláll. /---/ Az idegen, ki hazatévedt.” /---/ (Halálod és halálom) „Mise ez. Utolsó áldozás.” /---/ (Január)

Az első példaszövegben a hiányos főmondatokban az ő személyes névmás maradt el. A személyes névmás elhagyásával az állítmányi funkcióban levő főnevek hangsúly nyomatékot kapnak, mondatkezdő helyzetben levő hangsúlyos főnévi megnevezésekké lesznek, s állítmányi szerepük háttérbe kerül. A főnévi megnevezéseknek ezeket a nyomatékos értelmi hangsúlyait erősítik meg az értelmező jelzői mellékmondatok, teljesen párhuzamos szintaktikai szerkezetekként. A második példaszöveg hiányos versmondatában a főnévi mutató névmás maradt el. A hiányos versmondat párhuzamosnak tekinthető az első versmondattal, mely bázismondatként értelmezhető. A főnévi mutató névmás elhagyásával az állítmányi funkcióban levő melléknév és főnév, verslezáró helyzetben, hangsúly nyomatékot kap.

Elliptikus nominális mondatok, melyek esetében egyértelműen eldönthetetlen, hogy a főnév állítmányi vagy alanyi szerepet tölt-e be:

„Szalonnaszag. Muskátliszag.” /---/ /---/ (A hóhér szobája)

Az elliptikus nominális mondatokban a főnevek értelmezhetőek alanyként is, állítmányként is. Az egyetlen főnévből álló elliptikus mondatokhoz két szintaktikai struktúra rendelhető. 1. Szalonnaszag van a hóhér szobájában. (alany) 2. Azt állítom, hogy a hóhér szobájában szalonnaszag van.

Elliptikus nominális kérdő mondatok Az elliptikus nominális kérdő mondatok Pilinszky János költői nyelvében három elliptikus grammatikai alakzatként csoportosíthatók. Az első elliptikus grammatikai alakzatból hiányzik az igei állítmány vagy a lenni segédige az ismétlés elkerülése végett. Ezek az elliptikus kérdő mondatok szintaktikai szerkezetükben teljes hasonlóságot mutatnak a megfelelő elliptikus nem kérdő mondatokkal:

„Látják a bejárati fényben a szőlőlugast? A meszelt padot? /---/ A levelek nyomasztó, viaszos zöld távollétét?” /---/ (Mégis) „Honnét e sok-sok látomás?” /---/ (Impromtu)

Az első példaszövegben az első kérdő versmondat a bázismondat, melyet két kérdőjellel ellátott tárgyi szerkezet követ hiányos kérdő mondatként. A tárgyi szerkezetek parcializációja Pilinszky költői nyelvére jellemző grammatikai alakzat, ám véleményem szerint e kérdőjellel ellátott s elkülönített tárgyi szerkezetek értelmezhetőek elliptikus kérdő mondatokként, minthogy rekonstruálható a pontos szintaktikai struktúrájuk. Ez a szintaktikai struktúra párhuzamos a bázis kérdő mondat szintaktikai struktúrájával. A látják ige ismétlődik a hiányos kérdő tárgyi szerkezetekben, azzal, hogy a második hiányos tárgyi szerkezetben a látják ige szemantikai anomáliát alkot a tárgy raggal ellátott főnév (távollétét) jelentésével. A szemantikai anomália ellenére ehhez a kérdő tárgyi szerkezethez is hozzárendelhető a látják igei állítmány, minthogy a szemantikai anomália már a tárgyi névszói szerkezet főnévi és jelzői elemei között hangsúlyosan tudatosul. A látják igei állítmány elmaradása, azaz hangsúlytalan helyzete e szemantikai anomália visszafogottságát mutatja, az elliptikus kérdő tárgyi szerkezet szemantikai, metaforikus értelmezhetőségét. A második kérdő versmondatban a hiányzó létige a magyar nyelv természetes használatának a szabályai szerint kiegészíthető. Az elliptikus kérdő mondatok második csoportjába a kérdőjellel ellátott puszta főnévi megnevezések tartoznak:

„A mozdulatlan karzatok? /---/ Magányos kézelőd talán?” /---/ (Nagyvárosi ikonok)

A kérdőjellel ellátott főnevek mellől hiányzik az állítmány, a főnévi megnevezésekhez nem rendelhető szintaktikai struktúra, puszta főnévi megnevezésként értelmezhetőek, azzal, hogy jelentésük kiegészül a kérdő vonatkozással, rákérdezettségükkel. A kérdőjellel ellátott puszta főnévi megnevezések sajátos esete, amikor a kontextus lehetővé teszi, hogy szintaktikai struktúrát rendeljünk hozzájuk, azonban egyértelműen eldönthetetlen, hogy a kérdőjellel ellátott főnévi megnevezés alanyi vagy állítmányi funkciót tölthet-e be a hozzárendelt szintaktikai struktúrában:

„Vágóhíd vagy vesztőhely?” (Vesztőhely télen)

Az elliptikus kérdő mondat szövegelőzményei felől értelmezve felfogható állítmányi funkciót betöltő elliptikus nominális kérdő mondatnak is (Ez a hely vágóhíd vagy vesztőhely?), ugyanakkor a kérdő mondat izoláltságából következően a főnévi kifejezések mint fogalommegnevezések lesznek hangsúlyossá. Tudatosítani kell azt is, hogy két kifejezetten expresszív, rendkívül negatív jelentésű, illetve tragikus színhelyet jelölő, erős kifejezésről van szó. Az elliptikus kérdő mondatok harmadik csoportjában az igei állítmány hiánya következtében a kérdőszó az agrammatikusság jegyeit felmutató hiányos szerkezetet alkot a többi lexikai elemmel:

„Hová a váll, mely tündökölt, /---/ nyoma a tündöklésnek?” (Bűn)

Az összetett kérdő mondatban a hiányzó igei állítmány a kérdő versmondat környezetéből sem egészíthető ki egyértelműen. Lehetséges a „tűnik” igével való kiegészítés, ez azonban az alanyi helyzetben levő váll főnévre vonatkoztatottan szemantikai anomáliát alkot, illetve olyan fokú tömörítés a fogalmazásban, mely magyarázatra szorul. Egy beszédszerűbb közlésmód a lenni segédige használatát teszi lehetővé: Hová (lett) a váll… A beszédszerűség szándéka hitelesíti a kérdőszó helyzetének agrammatikusságát is.

Befejezetlen kérdő mondatok Külön grammatikai alakzatnak kell tekinteni Pilinszky János költői nyelvhasználatában a befejezetlen kérdő mondatokat, a névszói szerkezeteket, melyek kérdőjellel ellátottak, s elvben hozzárendelhetőek egy alanyi és állítmányi szintaktikai struktúrához. A Kőfal és ünnepély című versben figyelhetjük meg ezt a jelenséget, melyben a „dadogó” agrammatikusság versszervező erővé lépett fel. A vers négy kérdőjellel ellátott határozói szerkezetből s egy utolsó, hiánytalan kérdő mondatból áll, mely a kérdőjellel ellátott határozói szerkezeteket értelmezi. A kérdőszó és az igei állítmány (Mi történik, mi is történik…) hozzárendelhető a hiányos határozói szerkezetekhez, s ezáltal azok szemantikailag értelmezhetőek lesznek. A befejezetlen kérdő mondatok s az őket kiegészítő hiánytalan kérdő mondat kapcsolata a rendkívül szuggesztív vers kompozicionális megszervezettségét eredményezi. Pilinszky verseiben igen gyakran találunk kérdő mondatokat, s nem ez az egyetlen verse, amely teljes egészében kérdő mondatokból épül fel. Az expresszív, az indulati, a közvetlenül reflexív, vagy a beszédszerű költői nyelvhasználatot minősíti a kérdő mondatok gyakorisága. A beszédszerű nyelvhasználat jellemzi a Háromszínű lobogó című verset, amelynek kompozíciója egy kérdés-felelet struktúrára épül:

„Első szine? /…/ A második? /…/ /---/ S a harmadik? /…/” /---/

A hiányos kérdő mondatok alanya a lobogó színe, mely a második és a harmadik hiányos kérdő mondatból az állítmány mellett szintén hiányzik. Igei állítmányként a lenni segédige rendelhető hozzájuk. A rekonstruált kérdő mondatok felfoghatók kiegészítendő kérdésnek, a „milyen” kérdőszóval kiegészítve őket. A hiányos vagy befejezetlen kérdő mondatokat Pilinszky nyitott kérdésekként használja, melyekre hasonlító mellékmondatokban kifejtett állítások a formális válaszok, illetve a harmadik hiányos kiegészítendő kérdő mondatra a kérdést megismétlő s megválaszoló mondat a formális válasz. A kérdő mondatoknak ez a hiányossága egy beszédszerű kontextust teremt, melyben a kérdések feltevése hangsúlyos ugyan, ám a versben fölépülő értelmi-tematikai progresszió hordozói a kérdésekre adott válaszok, az önálló versmondatokban megfogalmazott állítások lesznek, melyek metaforikus viszonyítás jellegükben tekinthetők tényleges válaszoknak.

Megszólítás tagolatlan nominális szerkezettel:

„Katonája a mindenségnek, /---/ bakája a nyomorúságnak.” /---/ (József Attila)

A József Attila című vers nominális szerkezetei birtokos szerkezetek, melyek megszólításként értelmezhetőek. Ugyanakkor értelmezhetőek kifejtetlen prédikációként is, a lenni segédige elhagyásával: Te katonája vagy a mindenségnek. – Ő katonája a mindenségnek. Te bakája vagy a nyomorúságnak. – Ő bakája a nyomorúságnak. Megszólító tagolatlan nominális, birtokos szerkezetként értelmezve, a nominális szerkezet szervesen kötődik az ötsoros vers kérdő mondatához; a kétszeres megszólító névszói szerkezet tehát patetikus hangsúlyozást jelent a költői szövegben:

„Istenem, irgalom!” (Zűrzavar)

Eldöntendő, hogy a megszólító nominális szerkezet nevezhető-e elliptikus tagolatlan nominális tőmondatnak megszólítással, s ez esetben összetett mondatnak is tarthatjuk, vagy pedig a főnévi megszólítás egy tagolatlan névszói elemmel kapcsolódik. A megszólító nominális szerkezet leírható két szintaktikai struktúraként: Kérlek Téged Istenem. Legyen számomra irgalom.

Megszólítás halmozott főnevekkel, mint puszta főnévi megnevezésekkel A Fohász című versben hat főnévre, illetve két főnévre és négy főnév + jelzős szerkezetre vonatkozó megszólítás és egy megismételt igei állítmánnyal történő felszólítás alkotja a szintaktikai struktúrát, mely egyben a rövid vers kompozíciója is. A főnevek, illetve a jelzői + főnévi szerkezetek jelentésükben úgy tartoznak egy szemantikai mezőhöz (szoba, női lakói), hogy közben idegen elem is jelen van (vasgolyó), mely itt elhelyezhetetlen, a férfi lét vonatkozásaira utal. A főnévi felsorolások, a megnevezések esetlegessége ellenére, az életnek, a világnak egy hiánytalan metszetét idézik fel, az élet, a világ teljességének a képzetét, s ezt a képzetet hitelesíti, erősíti a ragyogjatok ismétlődő felszólító alakú igei állítmány. A puszta főnévi megnevezések Pilinszky költői nyelvében többször lehetnek megszólítások vagy fölkiáltások, amikor is a megszólítás vagy fölkiáltás megszünteti a puszta főnévi megnevezés szervetlenségét, agrammatikusságát:

„Gyönyörűséges, háromszínű lobogóm!” (Háromszínű lobogó)

unnamed.jpg
Forrás: hid_2011_08_09_03_danyi.pdf (vmmi.org)

 

Kellemes hetet kívánok!

~Domcsi

Metaforikus költői állítás

Szép estét Kedves Olvasók!

 

A bázismondatokkal párhuzamos szintaktikai struktúrát alkotó ellipti-
kus tőmondatokban és az elliptikus egyszerű bővített mondatokban a ter-
mészetes nyelvhasználat mondatszerkesztésének megfelelően marad el a
létige és a segédige . A bázismondatok és az elliptikus versmondatok közötti
kapcsolatot a természetes nyelvhasználatban vessző jelölné, a ponttal való
elkülönítés szubjektív, költői nyelvi beszédhelyzetre utal . Az elkülönítés köl-
tői nyelvi beszédhelyzetében a halmozott mondatrészekként is felfogható
főnevek önállósulása s így erőteljes hangsúlyozása következik be.

A második példaszövegben az elliptikus versmondatokban a segédigei
állítmányi rész mellett a főnévi alany is hiányzik, illetve a bázis versmondat
főnévi alanya ismétlődik csendes lexikai elemként az elliptikus versmon-
datokban.

Pilinszky János egyik híres négysoros versében, az 1970. december 22
című versben a lenni segédigei állítmányi rész elhagyása a meghatározó
költői nyelvi szerkesztésmód, mely jórészt megfelel a természetes nyelvhasználatnak.

Rühes ebek, vérzünk a párnán . /---/
Gyönyörűek vagyunk .
Azután csak ügyetlenek
és halhatatlanok . /---/

A vers első mellérendelő összetett versmondatában az előrevetett első
tagmondat elliptikus, a költői nyelvi fogalmazás kihagyta a többes szám
első személyű jelen idejű lenni segédigét, ami lehetséges a természetes
nyelvi közlésben is, itt azonban, a metaforikus költői állításban szubjektív
mondatszerkesztésnek minősül . A metaforikus állítás értelmezésekor a hes ebek metaforikus jelzői-főnévi megnevezés a vérzünk igei állítmányhoz
közvetlenül kapcsolódó alanyi rész is lehet, illetőleg az alanyt (mi) értelmező jelzői-főnévi megnevezés . Nyelvérzékem szerint ez az értelmezés
még inkább lehetséges lenne, ha a versmondatban az igei állítmányi rész és
határozói bővítménye előre kerülne
.

  ﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊﹊

A metaforikus költői képet alkotó
első összetett versmondatot reflexív, értékelő állítás követi, mely bázis-
mondat a harmadik, elliptikus versmondat vonatkozásában . Az ugyancsak
reflexív, értékelő állítást tartalmazó elliptikus versmondat szintaktikai
párhuzamosságot mutat a bázismondattal, azzal, hogy az elhagyott lenni
segédigéhez két névszói állítmányi elem tartozik . A létige elmaradása az
ismétlés elkerülése végett, a reduktív közlésmód szolgálatában a legteljesebben megfelel a természetes nyelvi közlésmódnak, s a választékos jelző-
használat ellenére is felismerhető beszédnyelvi helyzetet hitelesít a reflexív
állításokban, ami a négysoros vers meghatározó szervezője.

A grammatikai alakzatokban a bázismondatot több elliptikus vers-
mondat követi, ami a természetes nyelvhasználatban nagyon ritkán fordul
elő, s ha igen, akkor a harmadik vagy a negyedik mondatban kitevődik a
létige vagy a lenni segédige, ami Pilinszky versmondataiban elmarad.

     ﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋﹋

A példaszövegben az összetett versmondat mellérendelő tagmondataiban elmaradt létige megfelel a természetes nyelvi szerkesztés tendenciájának . Az elliptikus tagmondatokban közrefogott ellipszis van a párhuzamos
szintaktikai struktúrákban . A harmadik, a negyedik és az ötödik elliptikus
versmondatban balról határolt ellipszisek követik egymást a nem teljesen
párhuzamos főnévi alanyi szintaktikai szerkezetekben. A bázismondat állítmányát jelentő egyes szám harmadik személyű, múlt idejű létige meg-
ismétlésére a két főnévi alanyi elliptikus tagmondatban nincs szükség, a
szintaktikai struktúrák párhuzamossága a bázismondat szintaktikai struktúrájával elegendő, hogy az elhagyott létige grammatikailag változatlan
alakban odaérthető legyen.

A költői nyelvi szerkesztés, a metaforikus közlésmód a
nominális stílus megvalósítását szolgálja, az elliptikus főnévi alanyú vers-
mondatokban a felsorolással az agrammatikus puszta főnévi megnevezés
kérdéskörét vetve fel . Megállapítható, hogy Pilinszky János reduktív költői
nyelvében a létige és a lenni segédige elhagyható akkor is, amikor a természetes nyelvhasználat szabályai azt nem teszik lehetővé, vagy legalábbis
nem ajánlják.

A bázismondat és az elliptikus mellékmondat szintaktikai struktúrája
nem teljesen párhuzamos, csupán kimutatható a párhuzamosság (te + folyam + légy és rajta+ én + hab + legyek) . Pilinszky reduktív nyelvhasználata
elhagyja a lenni segédigét, minek következtében a névszói állítmányok
névszói, főnévi részei fókuszáltak lesznek, fókusz és tükörfókusz helyzetben . A nominális stílust kialakító grammatikai alakzat ez is, amikor az
elliptikus nominális mondatok szintaktikai struktúrája hiánytalanul jelölt,
vagy legalábbis egyértelműen rekonstruálható .
Ezek a kérdések még kifejezettebben merülnek fel a következő vers-
részletben:

"Öreg vagyok, lerombolt arcomon
csupán a víz ijesztő pusztasága . /---/
A szürkület gránitpora . /---/ Csupán
a pórusok brutális csipkefátyla .” /---/

 

Az első összetett versmondat első tagmondata felfogható bázismondatként, jóllehet a mellérendelő tagmondat szintaktikai struktúrája nem
párhuzamos vele, új mondatszerkezet . A metaforikus állítás szemantikai
interpretációja azonban visszautal a hiánytalan első tagmondat szemantikai struktúrájára, ezért lehetséges az egyes szám harmadik személyű, jelen
idejű létige elhagyása. Az elliptikus versmondatok a versszövegben bázismondatok nélkül állnak, hiányos mondatokként, melyek az agrammatikusság kérdését vetik fel
tehát . Szintaktikai struktúrájuk azonban egyértelműen meghatározható,
az elhagyott létige helye pontosan jelölt . Ilyen kisfokú agrammatikusság
megengedett a természetes nyelvhasználatban is, az irodalmi köznyelvben
pedig a főnévi alany hangsúlyozása céljával kialakított funkcionális elliptikusság.

Pilinszky János költői nyelvében 17 olyan elliptikus versmondatot találtam, melyekben a létige, ritkábban a lenni segédige elmaradása a természetes nyelvhasználat szabályai szerint nem indokolható . Ezeknek a hiányos
nominális mondatoknak a szintaktikai struktúrája mindig rekonstruálható, agrammatikusság helyett tehát szubjektív mondatalkotásnak nevezem
ezt a jelenséget.

„Itt tenger sors egyetlen egy helyen, /---/
és ezer év egyetlen idegen, /---/
s ezer szíve egyetlen dobbanásnak!” /---/

 

Az összetett versmondatban a hiánytalan tagmondatok mellett a főnévi
alanyi szerkezetek felsorolása puszta főnévi megnevezésként is értelmezhető, azzal, hogy az utolsó főnévi megnevezésre vonatkozó mutatószó +
létigei állítmány az első tagmondatban is rekonstruálhatóvá teszi a főnévi
megnevezések szintaktikai struktúráját: a létigei állítmány (ez lesz) szintaktikailag mindegyik puszta főnévi alanyi megnevezéshez köthető . Ez
a szerkesztésmód, a főnévi alanyi szerkezetek előrevetettsége, a magyar
nyelvben lehetséges . A költői nyelvhasználatban a gondolati és képi elemek
hangsúlyozását szolgáljaA hiányos nominális versmondatokban a főnévi megnevezések alany-ként értelmezhetőek, melyekhez csendes lexikai elemként kapcsolódhat az
egyes szám harmadik személyű, jelen idejű létige, illetve a többes szám
harmadik személyű jelen idejű létige vagy alapige a harmadik elliptikus
versmondatban.

 

artworks-000145958892-56kogh-t500x500.jpg 

Forrás: hid_2011_08_09_03_danyi.pdf 

További kellemes hetet kívánok!

- Fruzsi

 

 

 

süti beállítások módosítása